Eperjessy Kálmán: Politikai és gazdasági elemek a Maros folyó történetében. A Makói Múzeum Füzetei 76. (Makó, 1993)

POLITIKAI ÉS GAZDASÁGI ELEMEK A MAROS TÖRTÉNETÉBEN A Maros ó- és középkori vízjárásáról nincsenek részletes értesüléseink, de a partjai mentén kibontakozó kultúrából rendezett mederviszonyokra következtethetünk. Kedvező fekvése és mint a sószállítás természetes útja elsőrendű politikai és gazdasági tényezővé tették. A prehisztorikus időktől kezdve a Maros-völgye jelöli az irányt a síkság és hegyvidék felé haladó törzsek elhelyezkedésében. A paleolit, neolit és bronzkori településekre egymásután telepednek rá az agathirzek, dákok és rómaiak után a vízkörnyék átvonuló és megszálló népei. E folyó völgyén halad fölfelé a letelepült magyarság is, itt találjuk a keresztény nemzeti kultúra első munkatelepeit, a marosmenti bencés, ciszterci és nemzetségi monostorokat.

1 A honfoglalástól a török hódoltságig állandó fejlődést látunk. A folyó és környéke hajókkal, hidakkal, malmokkal, rév- és vámhelyekkel, virágzó telepekkel népesül be és egy-egy fontosabb partszakasz biztosítására erősségeket építenek. Okleveleinkben és krónikáinkban politikai-, gazdaság- és hadtörténeti vonatkozásban sűrűn van említés a Maros folyóról. A Maros-vidék e többszázados virágzásának, aminek elengedhetetlen feltétele volt a meder gondozása, a török megszállás vetett véget, amelyet a Maros hanyatlókorának is nevezhetünk. A folyó jelentőségét a török is felismeri, amint fölevez a síksági szakaszra és birtokába veszi az ottani várakat, Csanádot és Nagylakot. Az impériumváltozással megszűnik a meder gondozása, a török beérte a kezén levő erősségek őrizetével, a hajó-út legfontosabb szakaszának karbantartásával nem törődött. Szabadon garázdálkodhatik a rakoncátlan folyó, a környék virágzó kultúrája áldozatul esik a török megszállásnak. A parti községek egy részét a folytonos harcok pusztítják el, másokat a felszabadult víztömegek törülnek el a föld színéről, a többi két malomkő között állandó nyugtalanságban tengeti életét. Az árvédekezés csak a pillanatnyi veszély elhárítására szorítkozott, az itt-ott emelt gyenge víziművek meghosszabbították egy-egy kis szakasz életét, de ugyanakkor koldusbotra juttatták más területek lakosságát. Legválságosabb helyzetbe a síksági szakasz került. E területen Wallner Stefan mérnökkari százados a haditanács megbízásából 1699-ben készített térképen egyetlen ép községet sem tudott feltüntetni.

2 A hódoltságkori Maros hydrografiai képét a jelenlegi adatok nyomán nem lehet pontosan rekonstruálni, de a meder teljes gondozatlanságát, a környék kihaltságát és elmocsarasodását számos kút1 V. ö. Juhász Koloman: Die Stifte der Tschanader Diözese im Mittelalter. Münster 1927. 18. 1. 2 Ausführliche Wohlobservierte Geographische Vorstöllung worinnen entworfen aliehn Seits der Theyss liegente Vöstungen offne Beschlossene gross und kleine Stödte. 1699. Kriegsarchiv (bécsi hadilevéltár), Kartenabteilung, H. III. c. 103. 4