Eperjessy Kálmán: Politikai és gazdasági elemek a Maros folyó történetében. A Makói Múzeum Füzetei 76. (Makó, 1993)

EPERJESSY: POLIT. ÉS GAZD. ELEMEK A MAROS TÖRTÉNETÉBEN József és Vásárhelyi Pál nagyszabású munkaprogrammjában a Maros szabályozása is helyetfoglal. 1842-ben Vásárhelyi, mint hajózási felügyelő a Marost azon folyók sorában említi, amelyekről az előleges külső mérések már elkészültek és a végleges szabályozási terv is legkésőbb 12 hónap alatt elkészülhet." Ugyanezen évben gr. Károlyi György békési főispánt marosszabályozási kir. biztossá nevezik iki. A szabályozási munkálatok 1845-ben kezdődtek meg és néhány évi megszakítással 1872-ig tartottak. Ez idő alatt 33 átvágást hajtottak végre, amelyek a folyó vonalát 88 km-rel megrövidítették." A tervbevett végleges szabályozás máig sem történt meg. A fentvázolt részleges szabályozás is lényegesen átalakította a folyó medrét és biztosította a zavartalan közlekedést, amely a vasúti forgalom megindulásáig egyre nagyobb méreteket öltött. 1845-től kezdve a „Maros hajókázási társaság" munkálkodik a hajózás érdekeinek előmozdításán. A vasút megindulásával a marosi viziút sokat veszített jelentőségéből. Lekerült napirendről a szabályozás ügye, amibe az olcsóbb viziszállításra utalt környék lakossága nem tudott beletörődni és állandóan sürgette a folyó hajózhatóvá tételét. A további szabályozás elmaradása miatt a rendszeres gőzhajójárat sem indulhatott meg. Teljesen megszűnik a személyforgalom, elmaradnak a só- és gabonaszállító hajók, a XIX. sz. végén már csak tutajok és néhány teherhajó közlekedik a Maroson. Eltűntek a régi Marost annyira karakterizáló vízimalmok is, ma már csak egy maradt hírmondónak a csonkamagyarországi szakaszon. A hajók elmaradásával előtűnnek a meder régi akadályai és a hordaléktömegek kezdik eltorlaszolni a hajóutat. Nem volna teljes a Maros életviszonyairól adott e rövid áttekintés annak felemlítése nélkül, hogy Trianonnal a folyó újabb hanyatlási korszaka következett el. A vízkörnyék meggondolatlan felforgatásával veszendőbe jutott hosszú évtizedek árvédelmi tevékenysége, a nagy áldozattal épített partbiztosító müveket pusztulás fenyegeti. Visszatérőben vannak a hódoltságkori állapotok. Illuzóriussá vált minden árvédekezés, a kezünkön maradt 28, illetve 50 km-nyi síksági szakasz védtelenül ki van szolgáltatva a lefutó víztömegeknek. A megváltozott helyzet súlyos feladat elé állította az ármentesítő és belvízszabályozó társulatokat. Örülnénk, ha e fenti közlemény, amely egy kidolgozás alatt lévő nagyobb tanulmány eredményeit tartalmazza, ösztönzésül szolgálna a nagy számban rendelkezésre álló kútfők folyamtörténeti feldolgozásához. J* V. ö. Gonda Béla: Vásárhelyi Pál élete és művei. Bpest. 1896. 179—193. 11. 3

7 V. ö. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon. Vízügyi Közlemények. XI. 1929. 71. 1. 13