Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)
ELŐADÁSOK - KOLTAY ERIKA: A népi orvoslás fogalmi kérdéséről
Oláh A.-nál a népi orvoslás fogalmának meghatározásában szintén találkozunk a racionális és irracionális gyógyító módszerek megjelölésével. Ráadásul nála az irracionális szó még idézőjelben is van, és mögötte zárójelben az szerepel, hogy szertartásos. Én nem tudom, hogy ő mit ért ezen, de lehet, hogy nem ugyanazt, mint Hoppál M. és Törő L. E két fogalom használatával történő csoportosítás nagyfokú szubjektivitást enged meg egy kutatónak egy gyógyító cselekmény megítélésében, ami által a tudományos objektivitás háttérbe szorul. A racionalitás kérdése annál jóval bonyolultabb, minthogy ilyen könnyedén kezeljük. Egy dolog sokféle szempont szerint lehet racionális és irracionális. Ha megpróbálunk csak a cselekvés területére koncentrálni, s kiindulásként Max Weber cselekvéselméletét vesszük, a cselekvéseket feloszthatjuk (lehet az társadalmi cselekvés is): 1. célracionális (ekkor a cselekvést az határozza meg, hogy a cselek\o milyen viselkedést vár a külvilág tárgyaitól és más emberektől, és mennyiben képes e várakozásokat mint "feltételeket" vagy mint "eszközöket" felhasználni arra, hogy saját racionálisan kiválasztott és mérlegelt céljait sikeresen elélje); 2. értékracionális (ekkor a cselekvést egy meghatározott magatartásnak pusztán mint olyannak, függetlenül attól, hogy sikeres-e - a feltétlen etikai, esztétikai, vallási vagy bármilyen más néven nevezendő önértékébe vetett tudatos hit határozza meg); 3. indulati, különösen emocionális (ha tényleg indulatok és érzelmi állapotok); 4. tradicionális (ha meggyökeresedett szokások határozzák meg a cselekvést). Ezek ideális típusok, a valós életben természetesen ritka a tiszta típus. A szigorúan tradicionális cselekvés - akárcsak a pusztán reakciószerű - teljesen a határán van annak, sőt, gyakran túl van azon, amit egyáltalán "értelemhez" igazodó cselekvésnek lehet nevezni. 1 0 A népi orvoslás gyakorlatán belül pedig egyre inkább közelítenek a gyógyító gyakorlatok a tisztán tradicionális cselekvéstípushoz, vagy másként fogalmazva, e cselekményeknél egyre inkább a szokásszerűség dominál. Ha ezt elfogadjuk, akkor nem alkalmazhatjuk a főként empirikus tudományokra támaszkodó racionalitás és irracionalitás kategóriáit ilyen cselekvések esetén. Weber szerint a cselekvés területén mindenekelőtt azt tekintjük racionálisan evidensnek, amit a cselekvés szándékolt értelmének összefüggésében maradéktalanul és minden ízében intellektuálisan megértettünk. 1 1 Ha egyetértünk abban Oláh A.-ral, hogy a népi orvoslás miértjei az alkalmazók világképének rendjében 12 , válaszolhatók meg, akkor ? kutató nem alkalmazhat egy, a cselekvésen (és a cselekvőkön) kívül álló szempontok szerinti rendezési elvet. Tehát visszatérve Oláh A. meghatározásához, azt a részt is módosítjuk, hogy "racionális és "irracionális" (szertartásos) gyógyító módszereket alkalmaz helyett a "különféle gyógyító módszereket alkalmaz" szavakat helyezzük. 96
