Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)
ELŐADÁSOK - JUHÁSZ KATALIN: "..nem úgy van most, mint volt régen.." A táncházi folklorizmus néhány mai jelensége
A centrum - mint a kultúra legtöbb területén - Budapestre esik, itt működnek azok a zenészek, táncosok, akiket e kör legnagyobbra értékel. A központban mindenképpen a zenészek, énekesek állnak és körülöttük csoportosulnak a vezető táncosok. Azért a zenészeké és nem a táncosoké a központi szerep, mert míg a zenész önállóan is tud produkálni, addig a táncos zene nélkül nem sokat érhet el. A vezető táncosokkal azonos sugarú körben veszik körül a vezető zenészeket 21 a "mezei zenészek" - azaz a nem élvonalbeli, de elég nagy régióban ismert (és elismert) zenekarok, énekesek. A "mezei zenészek" és a "sztár táncosok" körül találjuk a "mezei táncosokat". Ide főleg olyanok tartoznak, akik többnyire nagyobb vidéki táncegyüttesek tagjai, és annyira tudnak táncolni, hogy gyakran tanítanak gyermek, vagy "tanyasi táncosokat", akik a köréjük és a "mezei zenészek" köré csoportosuló "tanyasi zenészeken" kívüli sávban helyezkednek el. A gyűrűk nem zárulnak össze, mert egy körcikket elfoglalnak az érdeklődők, rajongók, dilettánsok, akik valamilyen okból (sznobság, egzotikumkeresés, népi kézműves tevékenység kapcsán, közösséghez tartozás igénye miatt stb.) szeretik a népzenét és néptáncot, de tánccsoporthoz nem tartoznak, csak táncházakba, népzenei koncertekre, fesztiválokra járnak. Közöttük nem lehet annyira egyértelmű hierarchiát megfigyelni, mint az előbb tárgyalt két csoportnál. Az ábrázolt rendszert tükrözi az öltözködési és táncdialektus-divatok, valamint a népdalslágerek terjedési iránya is. Ezek csaknem mindig a kör középpontjától a szélek felé terjednek. Ennek megfelelően középen mindig a legújabb, szélen a legrégibb divatokat találjuk. Néhány szót az öltözködési divatokról: Kezdetben volt a paraszting vagy kékfestő ing és a farmer. Ezt ma már csak a "tanyasiak" viselik. A széki szoknya divatja is nagyon régi, szintén csak a kör szélén találkozunk vele. Robbanásszerűen terjedt el a fiatal iparművészek által készített selyemszoknya, ruha, és a fekete, kínai típusú textilcipő, ún. "babacipő". Ennek a divatja is elhagyta már a középső kört, s valahol a "mezeiek" táján találjuk. A lányoknál most tetőzik a kézműves fülbevaló őrület. Ma már minden valamirevaló lánynak legalább egy pár van ezekből, de a kör közepén már régesrég divatban van. A fiúk között főleg a zenészek körében - sokáig divat volt a "szakadt zenész" viselet (posztócipő, szakadt nadrág, kopott ing, póló), ami a külsőnek megfelelő bohém és erősen italozó életmóddal is gyakran együtt járt. Mára a "szakadt zenészek" többsége családot alapított, ennek megfelelően életmódja és öltözéke is konszolidálódott. Berecz András népdalénekes feltűnésével új divat kezdődött: Ma, aki "jól" akar kinézni, viseletbe öltözik (fekete bakancs, szövetnadrág, nyakig gombolt ing, mellény, zakó, kalap, hozzá lehetőleg rövidre nyírt "lenyalt", katonás frizura). Vannak azért klasszikus öltözetdarabok is, például a lányoknál a bő szoknya alsószoknyával és a fehér parasztblúz. A fentiekben csak nagyvonalakban vázoltam az öltözködési 86
