Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)
ELŐADÁSOK - OLÁH GYULA: Az alkalmazott etnográfia felé. Lehetőségek és metodológiai problémák
megérik második kialakulásukat, semmint kihalnának" 9 (Némi iróniával azt is mondhatjuk, hogy az elméleti igénytelenség, amely a magyar néprajztudományt az elmúlt évtizedekben jobbára jellemezte, akár még hasznosnak is bizonyulhat: jóval kevesebb elhasználódott gondolatot kell eltávolítani. - Bár az ugar feltörése sem kis feladat.) A magyar néprajztudomány egyik legfontosabb feladata ily módon a tárgyának megválasztása: a maga konstruált (archaikus, szép) népi kultúra helyett például a csoportokhoz köthető kulturális kapcsolatok vizsgálata. Ugyanakkor a történészek "manapság kevésbé tartják értékesnek az egyes eseményeket, mint a tartós struktúrákat. Az antropológusok paradox módon ma éppoly gyakran használnak diakrón látószöget, mint a történészek szinkrón perspektívát. Ma az a fő probléma, hogy felrobbantsuk (sic!) a történelem hagyományos fogalmát, mégpedig a kultúrára vonatkozó, antropológiailag felhalmozott tapasztalatok segítségével... Hirtelen sok új dolog ötlik szemünkbe". 1 0 Medick a kapcsolódási pontok tudománytörténeti elemzésén keresztül mutatja be az »újfajta látószög" kidolgozását. Okfejtése azt sugallja - gondoljunk csak Cook kapitány tragédiájának értelmezési különbségeinek bemutatására, mint módszertani példára-, hogy a történeti antropológia kialakulása szükségszerű folyamat eredménye volt. Lényegében benne "új dimenziót nyer az "értelem és jelentés" kategóriája: nyilvánosan létrehozott vagy legalábbis nyilvánosan jelentéssel felruházott értelem, amely a társadalmi viszonylatok kölcsönhatásából keletkezik. Ez egyúttal azt jelenti, hogy az individuum társadalmi konstituálódását mindig egy történelmi folyamat részének kell tekinteni. Az individuumot társadalmilag konstituáltnak kell tekinteni, de egyúttal azt is mindig figyelembe kell venni, hogy ez a folyamat a mindenkori társadalom ellentmondásain és konfliktusain belül folyik, továbbá hogy ezek az ellentmondások és többrétűségek a szubjektumba is behatolnak«. 1 1 íme a paradigma: a tudósoknak már csupán el kell felejteniük, hogy ezt a "nyúlfejet" akár "kacsafejnek" is nézhették régebben. Mindamellet, hogy az úgynevezett "történeti antropológia" nagyon szemléletesen bizonyítja a Kuhn-féle tudományfejlődés elmélet tarthatatlanságát, nagyon termékeny társadalomtudományi "megismerésmóddá" válhat. Ehhez azonban alaposabb metodológiai megalapozottságra van szüksége. A Ranke-féle "voltaképpen hogyan is volt valaha" éppen úgy nem megoldás a történettudományban, mint a "mondjuk el úgy, amilyen" az antropológiában. A probléma, hogy továbbra sem áll módunkban reprodukálni a történelmet, tehát interpretálni kell, és az interpretációnk lényegében attól az értékítélettől függ, amit Ranke is szeretett volna elkerülni. 52
