Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

ELŐADÁSOK - OLÁH GYULA: Az alkalmazott etnográfia felé. Lehetőségek és metodológiai problémák

célkitűzés, hogy a primitív embert, azaz az időben megelőzőt ismerhetem meg a természeti népek tanulmányozásával. Inkább az európai gondolkodásban Vico óta élő előfeltevés érvényességének elismerése került ismét előtérbe a huszadik században, amely szerint - feltételezve az emberi természet univerzalitását - a bennünk is élő örök természeti megismerését segítheti más kultúrák tanulmányozása. Ennek létjogosultságát Henri Bergson például így fogalmazta meg: "Ha megkaparjuk a felszínt (már tudniillik civilizációnk felszínét), és kitöröljük civilizációnkból mindazt, ami életünk minden pillanatában a nevelésből ered... a magunk mélyén és tőlünk nem messze megtalálhatjuk a primitív emberiséget". A "vademberek" azért is lehettek ideális tárgyai a végső antropológiai kérdések megválaszolását célzó kutatásoknak, mivel "történelmen kívül" élnek, kultúrájukat lényegében nem befolyásolják a változások. Ez a megközelítés, alapjában véve, metodológiailag problémamentesnek tűnt. "A néprajztudomány lényegre törekvése - mondja Hermann Bausinger - a változó dolgok lényegi azonosságát veszi célba, azt is lehetne mondani, hogy az ontológiai alapszerkezetből indul ki. Ezeket nemcsak elméleti feltételezéseknek, hanem a tudomány "objektivitááa"-nak megfelelően valóságosaknak tekintik. A néprajztudományban beszélnek ugyan alkalomadtán modellekről; de ezeket szinte mindig quasi-naturalista módon értelmezik, a teljes valóság látszatát öltik magukra, és ezáltal gyakorlatilag elveszítik modelljellegüket. A "maradandó a változásban" nemcsak a perspektíva egy lehetőségeként jelenik meg, hanem uralkodó, valóságos elvvé válik, olyannyira, hogy a változást mindenkor igen gyorsan maradandóként kezelik". Azaz a változások észlelése sem vezetett szükségszerűen a módszertani konzekvenciák levonásához. »A "strukturális funkcionalizmus senkiföldjén" élő népek kultúráját tanulmányozó antropológus akkor sem jön zavarba, ha a civilizációval történt "érintkezések" következtében összeomlott a "boldog" benszülöttek társadalmi struktúrája, megváltozott az életmódjuk.« "Az átalakulás nyugati ügynökei által okozott változások nyomában beállít végül az antropológus is - és megpróbálja feltárni az eredeti állapotot. Felkutatja azokat az idős embereket, akiknek a leggazdagabb emlékeik vannak az elmúlt időkről, lelkiismeretesen feljegyzi a tőlük származó néprajzi szövegeket, majd a fonográflemezre mondott szövegekből állítja össze az antropológia-ország benszülötteinek életét ábrázoló képet".

4 Ugye a szituáció a honi etnográfia számára sem ismeretlen. Különösen, amióta "Kísértet járta be Európát", a magyar néprajzkutató is főképpen idős nyugdíjasok emlékezetéből próbálja meg rekonstruálni a letűnt - elsősorban paraszti kultúrát. 49