Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - VIDA GABRIELLA: Néprajzi ásatás

Néprajzi ásatás

1 VIDA GABRIELLA (Herman Ottó Múzeum, Miskolc) A különböző történelmi korszakokban élt, más-más társadalmi rétegek életmódjának rekonstruálásában nagy segítség lenne, ha ismernénk azt a tárgyi világot, eszközkultúrát, amely körülvette az adott kor emberét. Feltételezhető, hogy sokkal árnyaltabb képünk, sok esetben alapvetően eltérő véleményünk alakulna ki a kultúrájukról. Nyilvánvaló, hogy vannak rétegek és tárgycsoportok, amelyekre vonatkozóan időben visszafelé haladva egyre bizonytalanabbak lehetnek a feltevéseink írott források, ábrázolások és főleg hiteles - az adott korból származó tárgyak hiányában. Mindezt tudomásul véve is feltűnő, hogy a településeken folytatott ásatások és az azok révén előkerült eszközök, leletek száma az Árpád-korból, valamint a hódoltság idejéből jóval több, mint a XVI-XVIII. századból. Ahogyan azt Divald Koméi is megjegyezte: "...közép- vagy újabbkori emlékek kutatása kedvéért ásatásokat nálunk nem szokás rendezni." így éppen annak a kornak a tárgyi anyaga a legszegényebb, amelyből már bőséges írott és ábrázolt emlékanyag maradt ránk. A különböző várak felújításakor végzett ásatások mellett alig folytak pl. városokban ásatások, és azok is legtöbbször építkezések alkalmával történt bejelentés alapján végzett leletmentések voltak. (Miskolcon a Sötét-kapunál, a Nemzeti Színház felújításakor és a főutca rekonstrukciója során volt kisebb ásatás, de tervszerű régészeti feltáró munka a város területén soha nem folyt.) Pedig nemcsak a néprajz, hanem általában a történettudományok is rendkívül sok új információhoz juthatnának ezek révén. Feltételezhető, hogy a magyar népművészet történetének több kérdésére is választ kaphatnánk a segítségükkel. A néprajzi terepmunka 169