Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - GÁLL ÉVA: Hegyközségek a Kapós mentén (XVIII-XX. század)

Az articulus tételesen megszabja az egyes vétségek büntetését: a neme- seket pénzre, a parasztokat pálcaütésre büntették. Szalacska- és Kata-hegy Protocolluma (1824-1831) 12 hegygyűlés eseményeit örökíti meg. 1828-ig évente csak egy alkalom- mai tartottak gyűlést az articulusban előírt kettővel szemben. A gyűlés az articulusok felolvasásával vette kezdetét majd az elöljárók megválasztása következett. Szalacskán és Kata hegyen külön elöljáróságot választottak, amely állt: 1 hegybíróból, 1 hegy kisbíróból és 2 esküdtből. A két hegyközség közösen fogadott fel egy hegyhajdút, aki mindkét szőlőhegyet őrizte. Amelyik elöljáróval elégedettek voltak, többször is újraválasztották, megerősítették tisztségében. Pl. Nagy Mihály Szalacskán 3 éven keresztül volt hegybíró. Finta Mihály csőszt 6 éven át felfogadták. Ezután sorra vették az articulus pontjait, és megtárgyalták a felmerült panaszokat. Leggyakrabban az articulus 6. pontja ellen vétettek, a 12 hegygyűlésen 10 alkalommal kellett feljegyezni kisebb-nagyobb lopást. Gyakoriságát tekintve a 2. helyen állt a 18. articulusba ütköző mulasztás: a gyűlésekről való távolmaradás. Pl. 1827-ben az articulusban megszabott 3 pálca büntetéssel szemben a jegyzőkönyv 25 pálcát helyezett kilátásba a távolmaradó gazdáknak. Káromkodásért az articulus pálca büntetésével szemben pénzbeni bírságot szabtak ki. A gyepű, megyehatárok ellen kisebb mértékben vétőket, különösen az első alkalommal az articulusban kiszabott büntetéssel szemben csupán megdorgálták, de nem büntették meg. Ugyanígy jártak el az állatok tiltott legeltetésén ért szőlősgazdákkal szemben is. A néhány kiragadott példa is szemlélteti, hogy az articulusban meghatározott büntetéseket sok esetben módosították, elengedték, illetve ki sem szabták. A jegyzőkönyv egyértelműen bizonyítja, hogy az előírások megvalósításában a közösség által elfogadott normák, azaz adott időszakban a konkrét esetek megítélése volt a döntő, nem pedig az írott betű. Taszár Kaposvárral szomszédos község. 1807-ben a kegyes tanítórend tulajdoná- ba került.

1

3 A XIX. század közepén lakóinak száma 628 és 9 zsidó.

1

4 Az 1720 -as összeírás szerint 6 kapa szőlőt műveltek a falu lakói a Teleki-hegyen.

1

5 A Teleki szőlő rendszabályok 1849-es keltezésűek. A kézírásos példány 12 cikkelyt tartalmaz. Lényegesen szűkszavúbb, stílusa is egyszerűbb, mint a Szalacska-, 164