Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - DEÁKY ZITA: A bába a magyar népi társadalomban a XVIII-XIX. század elején

egyetemi kórodákon tevékenykedő, a hallgatónők gyakorlati oktatásában részt vevő, intézeti életüket szervező főbábák. 3. Az intézményesített bábaképzést a nagyszombati egyetem bábászati tanfolyamától számítja a tudománytörténet. Adataim vannak már azonban arra, hogy Szebenben az 1750-es évektől folyt szervezett, német nyelvű képzés. A jegyzetben feltüntetett bábaképzőket azért tartom fontosnak, mert a 18. század végétől, de inkább a 19. század elejétől évente két kurzusban kerültek ki okleveles bábák városainkba, falvainkba, rendkívül egyenetlen megosztásban. Számuk a 19. század utolsó évtizedében, a II. rendű bábaképzők sorozatos megnyitásával rendkívüli módon megnőtt. 4. Számolnunk kell tehát a 19. század utolsó évtizedeire a képzett bábák sokaságával, akik vagy szülőfalujukba, városukba mentek vissza, vagy már az 1800-as évek elejétől, de a második felétől általánosan pályázat útján kerültek idegen helyre, sokszor idegen nyelvű, vallású közösségbe. Ha figyelembe vesszük, hogy a tanfolyamokra elsősorban 30-40 év körüli nők jelentkeztek (csak a 20. század elejéről kezd "fiatalodni" a hallgatói kar), akik hozták szűkebb közösségük teljes hiedelem- és szokásvilágát, beláthatjuk, hogy a 6 hetes, vagy 3-5 hónapos képzés sem hozhatott jelentős változást korábbi ismeretanyagukon. Ha tehát a végzett szülésznő szülőhelyétől távoli, idegen környezetbe került, akkor vitte saját közössége tudását, a tanfolyamon szerzett ismereteket, és ezért került szembe sokszor igen élesen új környezete szokás- és hiedelemvilágával. A vallási, nyelvi különbségek csak erősítették a negatív viszonyulásokat. 5. A bába tevékenységi körével kapcsolatos ismereteinket az orvostörté- neti, levéltári és néprajzi anyag összevetésével messze kibővíthetjük. Tájegységenként és koronként változóan ugyan munkájuk kiterjedt a terhesgondozásra, a szülési, gyermekágyi, csecsemőgondozási munkákra, orvosszakértői vizsgálatokra, himlőoltásra, járványszemlékre, halottkémi szolgálatra, halottmosásra, dajkavizsgálatra, gyógyításra, kenésre, piócázásra, érvágásra, csecsemőcsonkításra, esetleg megölésére, füllyukasztásra, zsidó gyermek körülmetélésére, jóslásra, óvszerek készítésére, magzatelhajtásra, szexuális és egyéb nemiséggel kapcsolatos problémáknál tanácsadásra, ezek orvoslására, keresztelői ünnepek előkészítésére, levezetésére, avatásra, megesett lányok fölkontyolására stb.

3 6. A bába volt a főszereplője és irányítója az újszülött, majd az anya családi, közösségi és egyházi beillesztő rítusainak. Ismernie és megfelelnie kellett az egyház követelményeinek és előírásainak, de ki kellett elégítenie a közösség népi vallásosság körébe tartozó elvárásait is. így volt közvetítő az egyházi szertartások és a helyi népi szakrális megnyilvánulások között. 151