Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - OLÁH GYULA: Rituslánc séquence cérémonielle' - és szokáselemzés

III. Az alsós diákok szemszögéből: (1) (2) A szalagavatót követően a negyedikesek tulajdonképpen már kiválnak a diákok közösségéből, végérvényesen "végzősök" lesznek. Még "szükséges rosszként" eleget tesznek diákkötelezettségeiknek, de már komolyabb feladataik vannak: lélekben az érettségire (s esetleg a felvételire) készülnek. Ezt esetleg azzal is éreztethetik, hogy a büfében és a menzán már nem állnak sorban, amit az alsóbb évesek kénytelenek tolerálni. Az alsósok kifejezésével élve: "nagy arcuk lett". A szalagavató után a szalagot viselő végzősöket már nem egyszerű diákként kezelik: bár a ballagásig még be kell járniuk a gimnáziumba, jegyeket kell szerezniük, de igazából már az érettségire és az esetleges felvételire készülnek. A szalag viselése az új életforma szimbóluma, amelyet egyezményes jelként a környezet már olyannyira legitimált, hogy még visszaélésekre is alkalmat adhat. Két elsős diák - saját elmondásuk szerint -, például, érettségire készülő testvéreik szalagjait elcsenve, többször is bejutott tizenhat, sőt tizennyolc éven felüli filmekre a moziba, lebukás nélkül. A ballagás után a végzősök végleg kikerülnek a látókörükből, átlépnek a felnőttek világába, függetlenül a vizsgák sikerétől, azaz, hogy "érettségi", vagy "4 év gimnázium" lesz hivatalosan a végzettségük. Viszonyuk a következőképpen alakul: diák gyermek diák végzős gyermek végzett IV. A társadalom szemszögéből: (2) (4) Tehát a diák (végzős) ballagás után - és csak ezután - elveszíti kiváltságait, eddigi védettsége és például a diákigazolványával együtt járó kedvezményei, gyermek felnőtt 133