Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - PIRÓTH ISTVÁN: Itthon és ott, otthon és itt - Hol "van" a néprajzkutató?

és folklorisztikai jellegzetességeivel foglalkozzék. Természetesen nem utasítottam teljesen vissza, hiszen nagyon sok esetben legitimizálta jelenlétem, de tisztáztam, hogy egyelőre sem a község népviselete, sem népdalkincse nem foglalkoztat. Ugyanakkor az "Ocsai Hírmondók" című kulturális havilapban rendszeresen jelennek meg ismeretterjesztő írásaim etnográfiai témákról, és hozzáfogtam a községben hagyományosan jelentős szénagazdálkodás kutatásához is. Az antropológia alapvető módszere a részt vevő megfigyelés. Ez azt jelenti, hogy a kutatónak meg kell teremtenie saját helyét abban a társadalomban, amelyet vizsgálni kíván, amelyben - éppen ezért - élnie kell. Az együttélés során nyílhat lehetőségünk olyan közvetlen emberi kapcsolatok kialakítására, amely lehetővé teszi, hogy befogadjanak bennünket a közösségbe, hogy megtudjunk olyasmit is, ami egyébként egy kívülálló előtt örökre rejtve marad. A közvetlen megfigyelés során automatikusan adott a lehetőség az első kézből származó információk megszerzésére, a hitelesség biztosítására. Csak így lesz módunk térben és időben helyes kérdések föltevésére. Az ócsai társadalomban való alapvető tájékozódáshoz is elengedhetetlen például a hatalmi viszonyok bizonyos szintű tisztázása. De hát legközvetlenebb munkatársaimtól sem várhattam el, hogy kimerítően és részrehajlás nélkül elmondják véleményüket a polgármesterről, az önkormányzat meghatározó személyiségeiről. Május végén azonban megrendezték az Ocsai Kulturális Napokat, aminek rendezvényein természetesen részt vettem: szorgalmasan azonosítottam az embereket, regisztráltam, ki-kivel áll szóba, kivel mennyi ideig beszélget, kik ülnek egymás mellé stb. Egyik este, amikor műsorzárás után hazafelé készültem a Szabadidő Központból, láttam, éppen meghozzák a szomszédos nyomdahelyiségben elkészült újságokat. Magától értetődően ajánlottam föl segítségemet és késő éjszakáig együtt hajtogattam a Szabadidő Központ dolgozóival a frissen nyomott újságlapokat. A fárasztó nap után, hajtogatás közben megbeszéltük az egyes műsorszámok fogadtatását, és magától értetődően fogalmazódtak meg kérdéseim a közönség soraiban megjelent helyi vezetőkről. A kötetlen beszélgetés során sok olyan információt tudtam meg, melyek számomra fontosak voltak, és a Szabadidő Központ dolgozói sem kompromittálták magukat egymás előtt. Ocsai munkatársaim és barátaim sajátos bizalmának tekintem azt, hogy idén tavasszal, amikor egy emlékünnepély során posztumusz díszpolgári oklevéllel tüntették ki a község e században legjelentősebb, helyi születésű református lelkipásztorát, engem kértek föl az emlékműsor levezetésére. Egyébként ez kitűnő alkalom volt társadalmi kapcsolataim kontrolljára is: jelentéssel bírt, hogy kik és miért hívtak meg, kik álltak vagy nem álltak ott szóba velem, kik kérdeztek rá terepmunkámra, kik ajánlották föl - ismételten vagy először - segítségüket. 126