Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - PIRÓTH ISTVÁN: Itthon és ott, otthon és itt - Hol "van" a néprajzkutató?

Itthon és ott, otthon és itt Hol "van" a néprajzkutató? PIRÓTH ISTVÁN (ELTE BTK Kulturális Antropológia Program, Budapest) Előadásomban az antropológiai terepmunka előkészületeinek tanulságairól fogok beszélni, néhány elméleti-módszertani megállapítás mellett konkrét esetekkel is illusztrálom azokat. Gondolataim összefoglalásában egyaránt segítettek Ocsa nagyközségben (Pest megye) végzett önálló terepmunkám tapasztalatai, valamint azok a beszélgetések, melyeket tanáraimmal és csoporttársaimmal folytattunk egy-egy helyszíni élmény, probléma megvitatása során. Az alábbiakban azzal folytatom, hogy voltaképpen mit is értek antropológiai terepmunkám alatt. Manapság úgy tűnik, hogy a kutató, de a tudomány számára is fontos a kulturális jelenségek olyan reális képének föltárása, ahogy azokat a helyi közösség érzékeli és értékeli. A megértés szándékával tehát bármely jelenséget kizárólag saját körülményei között, az adott helyszín nyújtotta sajátos viszonyok között közelíthetünk meg. Ezért együtt kell élnünk azzal a közösséggel, amelynek kulturális jelenségeit vizsgálni és megérteni kívánjuk, amelyről a későbbiekben - akár szóban, akár írásban - megfogalmazunk valamit. Csak a tartós együttélés során nyílhat alkalmunk arra, hogy mindazt megtanuljuk, amit ahhoz kell tudnunk, hogy úgy gondolkodjunk és cselekedjünk, mintha az adott közösség tagjai lennénk. Ehhez elengedhetetlen, hogy elsajátítsuk az adott kultúra fogalmait, hogy valamilyen szinten alkalmazkodjunk a környezethez, felismerjük és betartsuk a közösség szabályrendszerét és felénk irányuló elvárásait. Ocsán az első napoktól kezdve belekerültem egyfajta "klasszikus néprajzos" szerepébe, akitől magától értetődően elvárták, hogy a község hagyományos néprajzi 125