Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)
KUNT ERNŐ: Kik döngetnek s milyen kapukat? A Fiatal Néprajzkutatók Országos Konfereciája elé
ma is folyamatos. S amíg folyik a nemzetközi, nemzetek feletti - szellemi és tárgyi - termékek nemzetiesítése, pl. a piac kiterjesztése, biztosítása céljából, s ugyancsak folyik a nemzeti- szellemi és tárgyi javak nemzetköziesítése, azonos célból. A kulturális modellek és produktumok ezen imperialisztikus harca mellett jelen vannak, hatnak, felerősödnek és kiürülve átalakulnak az etnikus sztereotípiák, az egyes nemzeteket úgymond "jellemző" nemzetközi jelzők, amelyekben épp annyi a valós nemzeti karakterjegy, mint az előítéletek frappáns vagy poros megfogalmazása. Természetesen árnyalja a képet, hogy az egyes nemzetek maguk is igyekeznek a saját jellegzetesnek vélt nemzeti jegyeiket nemzetközileg érvényre juttatni. S hogy ez utóbbit milyen sikerrel, az messzemenően függ az adott nemzet hiteles vagy hamis nemzeti identitástudatától, attól, hogy mennyire ad teret a nemzeti kissebbségi egészséges identitásformálásnak s megnyilatkozásnak, de távolról sem csak modellje lehet nemzetek, társadalmak, társadalmi csoportok harcának, miként a különféle internacionális sportesemények. Korunk világkultúráját figyelve egyre inkább belátható, hogy ebben az alakuló új közegben globális és lokális, nemzeti és nemzetközi mennyire egymásra van utalva, mennyire csak kölcsönösségben fejlődhet hitelesen. Akkor is így van ez, ha a nacionalizmusok - kis és nagy népek, tradicionális vagy egészen újkeletű nacionalizmusai - e kölcsönösséget félresöpörve, észre nem véve akarnak kifejeződni. Mindig voltak és vannak nemzetek, amelyek valamilyen ok folytán elnyomottnak érzik magukat, s vehemens lendülettel meg akarják fogalmazni önmagukat. Úgy tetszik, hogy a nemzeti identitás megtalálásához, újraformálásához és ápolásához a nemzeti mértékű szorongások és agresszív vágyak megfogalmazásán, kimondásán át vezet az út. S ezek a folyamatok nemzedékeken át tarthatnak, s nemzedékről nemzedékre újrakezdődhetnek: a történelemmel együtt folyamatosak. Csak éppen a történelemnek telik a türelemre, míg egy ember életéből nehezebben... A kultúrakutató számára úgy tetszik, hogy a globális kultúra egyik hiteles jellemzője a türelmesség, a tolerancia kultúrája. A globális és lokális kultúrák szerves és egészséges fejlődése velejárójának tűnik az a folyamat, amely az ezredvéghez közeledve mind pregnánsabban észrevehető, hogy ugyanis a nemzetek feletti kulturális vonatkozások nemcsak felerősítik a lokális kulturális mikroklímák iránti érdeklődést, hanem hitelesítik is azokat: mintegy az adott sajátos kultúrájú kiscsoportban segítik a társadalmi identitás egyensúlyban tartását. A globális kommunikációs hálózatok felerősítik a regionális, lokális, nemzeti meghatározók, jellegzetességek iránti érdeklődést, s lehetővé teszik, hogy a mind szélesebb körű szubkultúráknak ez a felértékelődése a kulturális antropológiai vizsgálatokban elősegíthesse azt, hogy a nemzeti kultúrák 11
