Tóth Ferenc szerk.: Fiatal Néprajzkutatók Országos Konferenciája. Makó, 1991. augusztus 26-28. A Makói Múzeum Füzetei 75. (Makó, 1993)

KUTATÁSI BESZÁMOLÓK - T. BERECZKY IBOLYA: Utak és lehetőségek - néprajz az általános iskolában

Utak és lehetőségek - néprajz az általános iskolában T. BERECZKY IBOLYA (Damjanich János Múzeum, Szolnok) A magyar néprajz szaktudománnyá fejlődésével egy időben fontos feladatának, sőt, céljának tekintette a néprajzi ismeretek közkinccsé tételét. Ezt a Magyar Néprajzi Társaság alapszabályában is szükségesnek tartotta rögzíteni. Jellemző, hogy tudományunk fejlődésének kezdeti szakaszában nem vált a maihoz hasonlóan ketté az ún. tudományos közlés és a "nagyközönségének szánt írásmű. Talán megkockáztathatjuk azt is, hogy századunk első évtizedében a magyar néprajz tudományos eredményei szélesebb olvasóközönséghez jutottak el, mint ma. A század húszas-harmincas éveiben - miközben nagyszámú szakközlemény látott napvilágot - megmaradt etnográfusainknak az az igénye, hogy írásaik széles olvasókörhöz eljutva, az akkori művelt átlag számára is elolvashatók, mi több, érdekesek legyenek. Győrffy Istvánnak az először 1922-ben Karcagon megjelent Nagykunsági krónikája számomra az első, mai értelemben vett ismeretterjesztő munka. Az 1930-as években jut el a néprajz az oktatás különböző szintjeire, a magasabb iskolatípusból az alacsonyabb felé haladva. Először az egyetemi oktatásban jelenik meg Solymossy Sándor, majd Győrffy István nevéhez köthetően. A népművészet megismerése és megismertetése a tanítóképzőkben és a nőipari iskolákban egyaránt szerepet kap ebben az időszakban. Talasi István a Hódmezővásárhelyi Református Bethlen Gábor Gimnázium 1937-38-as Értesítőjében Néprajz és középiskola címen közöl írást. Győrffy István 1939-ben A néphagyomány és a nemzeti művelődés című munkájában a következőképpen fogalmaz: "A középiskolába nemcsak önálló tantárgyként óhajtjuk 103