Tipity János – Tóth Ferenc: Makói vasművesség. A Makói Múzeum Füzetei 73. (Makó, 1992)

A makói vasművesség emlékei

A makói vasművesség emlékei A vasművesség témakörébe tartozó tárgyi emlékeket: kapuk, egyéb rácsok és felszerelési tárgyak csoportosításban tekintjük át. A stílustörténeti elemzést mellőznünk kell, mivel a város története úgy alakult, hogy a román stílus, a gótika, a reneszánsz, a rokokó és a romantika teljesen hiányzik. A barokk is csak ajtópánttal, címeres kilinccsel van képviselve. A klasszicista megyeháza csodálatos vaskapuja nélkül a makói vasművesség igen szegényes lenne. Az igen rövid életű Szent János téri romantikus stílusú kápolna tetszetős kovácsoltvas kerítése megsemmisült. Az eklektika és a szecesszió nemcsak szép építészeti homlokzatokkal, de tetszetős vasműves alkotásokkal is megajándékozta a várost. A 19. század végi "Makói Takarékpénztár" (a volt kismozi) talán az egyetlen olyan épület, amelynek tervezője a vasművességnek ugyanolyan fontosságot tulajdonított, mint az építészeti elemeknek. A felülvilágító rács, a lépcsőkorlát mellett a tetőre gerincrácsot, szélkakast is tervezett. Az elmúlt évtizedekben bizonyos utcákban, sőt városrészekben a városrendezési terv kizárólag előkertes házak építését írta elő. Divat lett ismét a vaskerítés, de ezek már nem míves alkotások. 16