Tóth Ferenc: Makó város úrbéri küzdelmeinek kezdetei 1778–1805. A Makói Múzeum Füzetei 70. (Makó, 1992)
ezer juh. A legelőnek ezt a részét a Hold utcai gulya és ménes is használta, mintegy 915 számos jószág. Vedres István mérésével tovább finomította Vertics József 1778. és 1781. évi felmérését. Mivel megbízói a vízjárta területek mennyiségére voltak kíváncsiak, ezt térképén nagy gonddal ábrázolta. A mappa legfőbb értéke az alapos vízrajz. A belső legelő ábrázolása A belső legelőről készült 1805. évi térkép a legismertebb makói mappa, ugyanis több kiadványban is szerepel. A térkép eredeti példányát — Vertics József alkotását — Bécsben őrzik, Horváth István korabeli másolatát az Országos Levéltárban (leltári száma: S. 12. Htt térk. div. XVII. JSFE 13/2), a Giba Antal-féle későbbi másolatot a makói József Attila Múzeumban (leltári száma: 67.3.). Ez utóbbiról készítette Fári Irén, a Móra Ferenc Múzeum munkatársa az itt közzétett mellékletet. Muszlay Antal királyi biztos „F" alatt mellékelte jelentéséhez a térképet. A makói múzeum példányán hasonló záradékok találhatók, mint az ismertetett Vedres-térképen. Ezek közül a megyei mérnök hitelesítési szövegét idézzük: „Hogy ezen átnézeti térkép Makó város kérésére a Gyulai Nagytekintetű Úrbéri Törvényszék hivatalánál előmutatott és Horváth István által 1805 ni k évben másolt térképpel összehasonlítván, megegyezőnek és a helységek elnevezései is magok helyén, különsen a Lelei uradalmi birtokot v makai közlegelőtől elválasztó vonalon beírt határjelölő írás szószerint »Linea Pascui Makóviensis 1805 Die 12 Septembris in Praesentia Illustrissimi Domini Comissairi Regii designata« beíratva találtattak. Gyulán 1857-dik év június 24 é n Müller Pál mk. cs. kir. Békés Csanád megyei mérnök." A térkép 63,5x95,5 cm méretű. Jó állapotú, csak a hossz- és középhajtások mentén töredezett. A 2—3 négyzetcentiméternyi hiány nem zavaró. 1980-ban az Országos Levéltár Anyagvédelmi Osztálya restaurálta, ekkor új vászonra vonták. Északi tájolású. Méretaránya: 1:14 400, vagyis 1 hüvelyk 200 ölnek felel meg. Nyelvezete latin. Kellemes pasztellszínekkel festve: a belterület világos-rózsaszín, a kertek, erdők rózsaszínek, szőlők igen világos, a kenderföldek egy árnyalattal sötétebb szürkék, a legelők világoszöld, a vizek világoskék színűek. A főfeliratok pirosak vagy piros árnyalatúak. Az ábrázolt területet a Maros, a lelei puszta (Pars Praedii Lele), Földeák (Terrenum Possessionis Földeák), a makói lakók ugar földjei (Latus Agrorum Arvavum Colonorum Makovisensum) és Apátfalva (Terrenum Possessionis Apátfalva) határolja. A város déli határát a Maros képezi (Fluvius Marosius). A folyó veszélyesen kanyargós volt. A Makai felső szigetnél feltünteti a régi medret, a Holt Marost is, de a derékszögű kanyarulatnál már ismét keletkezett egy kisebb sziget. A félszigetszerű Goszpodi hajlásról 1804. július 7-én egy nádori törvényszéki delegáció jelenlétében úgy döntöttek, hogy Zombor kapja meg a Makai Felső és Alsó szigetet, a Goszpodi hajlást pedig a makóiak. A térkép feliratozása szerint: „Plaga Goszpodi Hajlás nuncupata quae per Dominos Terrestres vigore Cambialis Transactionis Coram Ito Delegato Judicio Palatilani Anno 1804 7. Julii cessa est Epescopali Dnio Makoviensi in vicém Insularum Felső et Alsó Makai szigetek." Magáról a cseréről 1804-ben külön térkép is készült. 2 1 1 1 Sípos István Makó Kölcsey u. 1. szám alatti lakos tulajdona. Búzás László-fél pausz másolat a József Attila Múzeumban. 21
