Tóth Ferenc: Makó város úrbéri küzdelmeinek kezdetei 1778–1805. A Makói Múzeum Füzetei 70. (Makó, 1992)
ugyanaz méltóságos uraságnak minden arra tett költségei visszatérítése kívánása nélkül oly móddal által eresztette, hogy ahellyett és a Maros mellett nyúló töltések esztendőről — esztendőre való conservaciója magára lett válalása tekintetéből a communitásnak a méltóságos uradalom pascuumába, melly már különben is roszszabb részek javítása fejébe 9927 holdakban 881 D-ölekben a múlt télen kihatároztatott, a Karika töltéstől a földeáki határon az Ürmösháti kertészekhez közel lévő határfáig egyenes lineába adná tserébe által, erre pedig a méltóságos uraság a község megelégedésére reá is állott 13 323 holdakra öregbíttetett és így a külső és a belső legelők öszvességgel 23 320 holdakat foglalnak magokba, a község köteles részen kegyelmes urbárium 4-ik punctuma 2-ik, 3-ik és 5-ik cikkelye értelméhez képest a méltóságos uraságnak urbáriális vajat, kappant, csirkát, tojást és borjút a sessiók száma szerént az uraság tisztsége keze alá administrálni. Ad 12 u m Hozzáadatik: az uraság az urbáriális kortsmáltatás ideje alatt mind a felséges resolutio, mind az urbárium világos értelme szerint, sehol egyebüt, csupán tsak a vendégfogadóiba fog bort méretni. Tizennegyedik punctum hellyett: az uraság tulajdon magát illető jussai mint a regale, mint a dominale beneficiumokra nézve meglévén határozva, úgy nem különben a communitásnak is urbáriális competentiái a sessionale constitutivumokban ugyan 621 2/8 sessiokban (feltartván magának az uraság, ha szükségesnek ítélné, a sessioknak új felméretése jussát). A pascuumban pedig úgy kívül mint belül 23 320 jugerumokban kilévén adattatva, azonkívül a csipkési 69 jugerumokból s 498 •-ölből, szentlörinci 68 jugerumokból 582 •-ölekből álló, úgy nemkülönben a Maros partján némely privatusok által plántált s felnevelt erdők továbbra is a communitas szabad birtokára és tetszésére hagyattatván, végtére az urbáriális kaszálló Igátson és Jángoron által adva lévén, valamint az uraság semminemű urbáriális földeket elfoglalni nem fog, úgy az communitás is magát az uraságnak magát semmiféle jussaiba avatni nem fogja. Mely fellyebb is említett 1804-ik esztendei 28-ik decemberbe költ contractusnak ez szerint rendbeszedett pontjainak bétellyesítésire mi is püspök Makó várossá lakossai és elöljárói magunkat kötelezzük. Költ Makón septembernek 13-ik napján 1805. LS Remetei Kőszeghy János mp. méltóságos csanádi püspöknek plenipotentiariusa LS N. N. Makó város Bírái és Elöljárói LS Coram me Antonio Muslay Comissario Regio mp. LS Coram me Paulo Szilessy m. p. Inclyty Commitatus ordinaris fiscale qua communitatis Makóviensis Assistente. Ezzel a több éves viszálykodás véget ért, ismét béke és csendesség lett. Az uradalom tudomásul vette a királyi biztos intézkedéseit, a város is belenyugodott a döntésbe. Az uradalom annyiban elérte a célját, hogy a legelőhöz és réthez jutott, a makóiak szívós harc árán keresztül tudták vinni, hogy a körülmények között megtarthattak elegendő legelőt. Muszlay Antal határozott és következetes volt. Már megérkezése után közölte, hogy zabolátlanságot, önkényeskedést nem tűr meg. Az eljárás befejeztével megállapította, hogy működése során kicsapongásokat, ellenszegüléseket nem tapasztalt. Muszlay Antal 1805. szeptember 13-án kelt jelentését felterjesztette a helytartótanácshoz. Az uralkodó a királyi biztos eljárását 1807. február 27-én hagyta jóvá. Ezzel az ún. 1802. évi úrbéri per lezárult. A makóiak legelőeikülönítő pere lényegesen különbözött az országban lezajlott hasonló pereskedésektől. A sequestracio általában a majorsági állattenyésztés bővülésével függött össze. A földesurak nyájaikat a közös legelőn legeltették és egyre jobban kiszorították onnan a jobbágyok jószágállományát. így a jobbágyoknak is 16
