Tóth Ferenc: Makó város úrbéri küzdelmeinek kezdetei 1778–1805. A Makói Múzeum Füzetei 70. (Makó, 1992)

Míg az úriszék 1803. február 25-én 8334 holdban állapította meg az úrbéri közlegelőt, a megyei törvényszék ezt 15 684 holdra emelte. „Miután az egész határ az 1782-ik évi mérnöki felmérés szerint l!309 sessio; ebből urbáriális sessio tesz 621 2/8, a község kaszálója — mint testületé — 7 sessio, urbáriális legelő 149 sessio, a szöllő 12 sessio, összesen 789 2/8 sessio. Fennmarad 579 6/8 sessio, melyből az úriszék által megítélt 8334 hold úrbéri legelő kiegészítéséül, a csókási és kopáncsi pusztákból, a meglévő úrbéri legelőhöz még 7350 hold kihasítandó, így az egész úrbéri legelő 15 684 holdra emelendő, a többi az uraság használatára hagyatik." Az uradalom legelője Kopáncson 6764, a lelei pusztán 15 126 hold, vagyis összesen 21 890 hold. A helytartótanács 1804. szeptember 18-i határozata szerint: „a puszták visszaadása érdemileg helybenhagyatik, azon hozzátétellel, ha a földek regulációja után a mondottakon kívül valami még fennmarad, az az uraság rendelkezése alá bocsátassék." A helytartótanács rendelkezett arról is, hogy a kukoricás, veteményes és szőlő földek a lakosoknál maradjanak. Miután a külső és a belső legelőt a megyei törvényszék ítélete alapján az uradalom kimérte — bár ez jogtalan volt —, a város a legelőt árendába kérte Kőszeghy László püspöktől. Az uradalom a kopáncsi és a lelei pusztáért évi 20 745 forintot és 3-3 ezer kéve nádat, gyékényt kívánt, amit természetesen a város képtelen megadni. Az uraság a kopáncsi pusztát nemcsak legelő bérletként kívánta hasznosítani, tervezte, hogy a házas zselléreknek 2 forint holdankénti összegért árendába adja, végül 10 évre két orosházi lakosnak adta bérbe. Mindez természetesen az egész kommunitászt sújtotta, de mivel a közlegelőt az úrbéri földek után számították, ezért ebben az új helyzetben a földnélküli zsellérek teljesen legelő nélkül maradtak, pedig több mint ötödfélezer jószáguk volt. Már a helytartótanács is kezdte sokallni az uradalom önkényes és erőszakos tevékenységét. Az 1805. március 26-i leiratában rosszallásának adott hangot, hogy az uradalom nem várta meg a törvényszéki döntés helybenhagyását és erőhatalommal elfoglalta a városbelieknek ezideig legeltetésül használt több területét, ezért a városbelieket vagyonjaiknak tönkrejutása és elpusztulása fenyegeti. A megyének pedig meghagyta, hogy kebeléből egy tiszti küldöttséget nevezzen ki egy részre nem hajló mérnökkel. A városbelieknek annyi legelőt kell kihasítani, amennyi jószágaik számára elégséges. Figyelmet kell fordítani arra is, hogy használhatatlan földet telki állományba ne vegyenek fel. A létrehozott megyei küldöttség igen alapos munkát végzett. A megyei deputáció előbb szemlét tartott a kopáncsi pusztán. Megállapították, hogy a pusztának egyharmada használhatatlan, urbáriális legelőként nem jöhet számításba. A szikes területen a fű Szentiván nap előtt (június 24.) el szokott száradni, nedves esztendőben elfutja A földnélküli zsellérek jószágállománya Ökör Fejőstehén Öreg marha Tavalyi marha Öreg ló Tavalyi ló Sertés Juh 246 535 371 272 531 24 185 2328 4492 12