Tóth Ferenc: Makó város úrbéri küzdelmeinek kezdetei 1778–1805. A Makói Múzeum Füzetei 70. (Makó, 1992)

vásároknak még most meghagyatott haszonvételein kívül semminémű jusst magának akárminémü szín alatt ne praesendáljon, hanem ha az földesuraságot mind az kegyelmes végső resolutió, mind kegyelmes urbárium, mind pedig országunk törvénye szerént illető beneficiumokból az lakosok valamit szükségekhez képest használni óhajtanának, az olyanok árendálása végett magokat előljárójok által az földesurasághoz fordítsák, ki ha jobbágyainak kéréseket illendőnek és szükségesnek lenni ítéli, emellett azoknak engedelmes és csendes magok viseleteket tapasztalni fogja, atyai segedelmét kitelhetőképpen meg nem fogja tőlük tagadni. Mindezeket tehát már így meghatározván. Végtére: mi is Makó püspöki mezővárosnak bíráji, esküttjei és közönségesen minden lakosai az fellebb és rendel kitett punktumokba megállapított kegyességit az méltóságos földesurunknak jobbágyi engedelmességgel és hálaadó szívvel vévén magunkat ezen megmagyarázott és előttünk értelmesen el is olvastatott conditióknak állandó megtartására kötelezzük úgy, hogy az feljebb is kitett, első januáriusi 1805

dik esztendőbéli terminustól fogva, az alatt is, még az felséges ratificatió elérkezend, mindazokat, mellyek ezen contractusnak punctumjaiba foglaltatnak, híven meg fogjuk tartani, mellyre is magunkat in solidum obligáljuk és kötelezzük. Ennek azért nagyobb erősítésére és bizonyítására adjuk ezen mindkét részről subscribált és usualis petsétünk alatt expediált contractualis levelünket négy egyenlő exemplárban azon tekintetből, hogy ennek egyike az felséges magyar helytartótanács által felséges urunknak és fejedelmünknek kegyelmes tekintete eleibe terjesztessen, az másika az tekintetes nemes Csanád vármegye leveles tárjába conserváltassék; harmadika az méltóságos földesuraság mellett megmaradjon; negyedike pedig Makó püspöki mezőváros communitásának kiadattasson. Költ Makón az felülírt napon és esztendőben. PH Remetei Kőszeghy János m. p. több nemes vármegyéknek táblabírája, mint ezen földesuraságnak plenipotentáriusa [teljhatalmú megbízottja]. PH N. N. püspöki Makó város bírája, esküttjei és a lakosok közönségesen. PH Coramme Pauló Szilessy m. p. Inclitus commitatus Csanádiensis ordinaris fiscale, qva asistente. PH et coramme nobis pro legali testimonio praesentibus Joanne Návay m. p. Inclytus commitatus Csanádiensis ordináris judex nobilium PH Gregorio Vargha m. p. ejusdem Inclitus commitatus ordináris jurassore.

9 A szerződés megkötése előtt az uraság kifejezésre juttatta, hogy annak aláírása esetén kegyességét fogja a város tapasztalni, átadja a legelő mezőnek azt a részét, amit elfoglalni szándékozott. Az uraság 1805. január 26-án mégis azt közölte, hogy a kopáncsi legelőből megtart 224 holdat, a lelei rétből pedig 723 hold 980 ölet, a többit 20 745 forintért árendába adja a városnak. A kommunitás úgy határozott, hogy az 1804. december 28-án megkötött szerződéstől elállnak és ennek ellentmondanak. A végleges szerződést csak a királyi biztos tevékenysége után, 1805. szeptember 13-án kötötték meg. A legelő elkülönítése A török hódoltság idején mintegy másfél tucatnyi falu pusztult el Makó térségében. A néhány főre csökkent lakosság Makóra települ és a lakatlan pusztákon állattartásra rendezkedett be. így a helységnek a 16. századi virágzó alföldi vágómarha tenyésztésben és kivitelben kimagasló szerep jutott. 1563—64-ből fennmaradt hét és fél hónap forgalmát rögzítő váci török vámnaplóban 30 248 nyugatra hajtott ökör • Uo. 10