Tóth Ferenc szerk.: Címerek és díszpolgárok Makón. A Makói Múzeum Füzetei 69. (Makó, 1991)

Makó történeti címere - Makó címerének viszontagságos századai

terveztek, a múzeumi baráti kör összejöveteleinek hetekig ez volt a témája, Nagy Sándor levéltáros címertanulmányt írt. Az országos gyakorlat az volt, hogy a hagyományos címereket a szocialista korszak több-kevesebb jelképével kiegészítették és így már a Képző- és Iparművészeti Lektorátus zsűrije elfogadta. Takács Győző makói grafikus ebben a szellemben el is készítette a makói címer tervezetét, és annyira biztosnak látszott az adminisztratív ügyintézés, hogy a 4. számú múzeumi füzetre már fel is került ez a címer változat. Az illetékesek azonban kimondták, hogy a kereszt és az ötágú csillag tűz és vízként áll ideológiailag szemben egymással. Nem maradt más hátra, új címert kellett terveztetni. , Erre a város neves grafikusművészét, a Munkácsy-díjas Szilvásy Nándort kérték fel, aki a megbízást szépen meg is oldotta. Az új címert a nagyközönség is elfogadta, hiszen benne volt a város piros-kék alapszíne, a vöröshagyma, a hullámzó' Maros és a vörös csillag. Mindez hat évi vajúdás alatt zajlott le. 1974-ben alkotta meg a város a címer és a zászló használatáról szóló tanácsrendeletét. Ez a megoldás átmenetinek bizonyult. Másfél évtized múltán az újabb országos címermozgalom szellemében a múzeum és az Erdei Ferenc Társaság a város történeti címerének visszaállítását kezdeményezte. Az 1989. augusztusi tanácsülésen ugyan ellenvélemények csaptak össze, de a többség a történeti címer visszaállítására szavazott. Ezúttal a kiváló emblématervező, a makói születésű Szekeres István kapott megbízást a címer tervezésére. Grafikus művészünk elmélyült heraldikai kutatásokat folytatott. A megbízó és a művész is egyétértett azzal, hogy a helyreállítás során a legrégibb címerből kell kiindulni. Ennek megfelelően módosítani kellett a Tagányiféle galambos címert, ugyanis a legrégibb 9