Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)

Függelék - A Márciusi Front 1938. évi programjának a szerkesztők által megvitatott változata

kisebbségi jogok teljességét, a valóságos beolvadás teljes megbecsülését, de az aszszimilálódni kívánók vagy magukat asszimilálódónak hitt németek és zsidók részéró'l teljes szerénységet és be nem avatkozást a magyar sorskérdések eldöntésére. (A de szótól áthúzva, margóra írt szöveg: a beolvadás mellett és külön érdekvédelmet folytató németség és zsidóság közéleti szerepének megszüntetését.) 10. Népi gyökerű egyetemes magyar nemzetnevelést: kötelező ingyenes és mindenkire kiterjedő egyforma (javítva: egyöntetű) iskoláztatást 14 éves korig, azután pedig minden élethivatás számára magasfokú szakképzést, különösen a mezőgazdasági szakoktatás kifejlesztését, az egyetemeknek a tudományos kutatás és a legmagasabb tudományos nevelés számára való fölszabadítását, a magyar nevelésszervezet önkormányzatát és az állami és társadalmi élet minden területén minőségi és nem társadalmi (és nem társadalmi szavak áthúzva) szelekciót. 11. Népi gyökerű egyetemes és európai magyar kultúra (áthúzott olvashatatlan gépirat javítva: kifejlesztését), a magyar szellemi életnek korszerűtlen úri szemlélet, a német és zsidó kultúrhatás alól való megszabadítását (a német és zsidó kifejezés helyett: magyarság számára terméketlen) új magyar kultúrközösség kialakítását a parasztság és a munkásság teljes szellemi bekapcsolódásával. 12. A magyar történelem félbeszakadt szabadságharcának befejezését (olvashatatlan folytatás). Politikai eszméinket a magyar nép végső veszedelem (veszedelmének) érzete és utolsó erejével föltámadó életösztöne diktálta. A magyar társadalom tengernyi nyomorúságának a látása és átélése oltotta belénk az iszonyatos (iszonyatos szó áthúzva, javítva: azt a) meggyőződést, (hogy) elpusztul ez a nép, ha nem kel föl aléltságából és nem tör ki tehetetlensége fojtogató gyűrűjéből s vele pusztul az a reménység, hogy magyar munkások, magyar parasztok és magyar szellemi alkotók valaha is kiharcolhatják a maguk szabadságát (javítva: a szabadságukat). A magyar nép megmentése és a magyar dolgozók felszabadítása egyforma erővel követeli annak az országnak a megépítését, amelyet pontjaink kívánnak. (A mondat kihúzva.) A magyar nép nevében szóltunk. A magyar nép összességével tudjuk magunkat egynek (szórendi változtatás: egynek összességével...), de azt is tudjuk, hogy népünk sorsa egy a magyar dolgozók sorsával. Ezért szólunk mindenkihez, akinek követelni valója, fölszámolni valója és meg nem valósult reménysége van ebben az országban. (A mondat kihúzva.) Nem az osztályharcért, de az osztály uralom ellen emeljük fel szavunkat. Valljuk, hogy a magyar nép egysége nem egység akkor, ha egymillió munkás kívül áll nemzetén, hárommillió földmunkás kirekesztetik a magyar föld birtokából és egymillió szellemi munkás csak úgy él, ha az uralkodó osztály szolgálatába szegődik. Mi akarjuk a magyar nép egységét, de minden erőnkkel küzdünk az ellen a farizeus és önző ámítgatás ellen, hogy azt az egységet kell megvédeni és fönntartani, amely a többség nyomora és szolgasága és a kisebbség öntelt uralkodása árán ma fönnáll. (Valljuk szótól kihúzva). Mi meg akarjuk teremteni a magyar nép (betoldva: igaz) egységét, ezért szólunk a magyar munkássághoz, a magyar parasztsághoz és a magyar értelmiséghez a nagybirtok, a nagytőke és a hivatal urainak osztályuralma ellen (a nagybirtok szótól kihúzva). Nem akarjuk megbontani az osztálytudatos munkásság sorait, sőt inkább keressük a velük való együtthaladás útjait. Egyetértünk társadalomkritikájukkal és együtt érzünk fölszabadulási törekvésükkel, de a fölszabadulást mi a magyar nép sorsközösségében és a magyar nép egészéért hisszük megvalósíthatónak. A munkásság öntudatát a legtisztábbnak (olvashatatlan és áthúzott szöveg), éppenezért fölvilágosító, tudatosító és szervező munkánkat elsősorban nem a munkásság, hanem a parasztság és az 130