Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)

Függelék - A Márciusi Front 1938. évi programjának első javított, teljes változata

génként és nagyobb üzemenként döntse el a magyar parasztság és munkásság, hogy mit akar: szövetkezeti gazdaságot, vagy gazdaságok szövetkezését. Az elv nem szenvedhet csorbát: a termelőeszközök azokéi, akik dolgoznak velük, csak a használat módja felől dönthetnek kívánságuk szerint. Önálló, és az egyenrangúság alapján álló, de különösen szervezett gazdasági rendet akarunk. Szervezethez nem elég állami, nem egy osztály uralma, biztos és jól működő szervezetet csak szövetkezet hozhat létre. — Tudjuk a kapitalisták és fasiszták által széltire javasolt szövetkezés nem más, mint kistőkések önvédelme a nagyobbak versenye ellen, mindkettőjük fönnmaradása érdekében. — Mi ilyen szövetkezetet nem akarunk. Hiszünk abban, hogy a szövetkezés elvének az érvényesítése gazdaságokon belül (érvényes szó — átütve) alkalmas a termelés és az elosztás kollektív lebonyolítására, gazdaságok közt pedig arra, hogy az egyéni üzemek közt kollektív összeműködést valósítson meg. — Jól tudjuk, hogy sem magára hagyott egyéni kezdeményezésekből, sem központi állami akarat kényszerítéséből nem születik szövetkezet, biztosak vagyunk ellenben afelől, hogy a nép kezében levő államhatalom propagandája, nevelőmunkája és segítsége megadja a helyi és üzemi kezdeményezésnek a szükséges lendületet. — A magyar gazdaságszervezetet egészben véve szövetkezetek hálózatának gondoljuk el. — Termelési áganként és termelési egységenként kell megalkotni a szövetkezeti gazdaságnak és a gazdaságok szövetkezeteinek a magasabb egységeit s ezeket végül egy országos gazdasági központban egyesíteni. — A gazdaságszervezet minden vonalán éppúgy a demokrácia érvényesülését akarjuk, mint az államszervezetben. — Csak kapitalista vagy fasiszta rendszernek van szüksége a vállalkozó pénzre épített, vagy a kinevezett vezér államhatalomra támaszkodó diktatúrájára. — Mi a gazdaság demokráciáját akarjuk, mert meggyőződésünk, hogy csak teljes szabadság és a teljes önrendelkezés alkalmas a kollektív fegyelem és a népi felelősségérzet kifejlesztésére. — A magyarság szocialista gazdasági rendjének a kiépítése legnagyobb reménnyel a parasztság oldaláról indulhat. Félig meddig iparosodott és gyarmati helyzetű termelőrendünkben az ipari munkásság osztálytudatos és osztályharcos szervezetei, bármilyen eredménnyel harcoljanak is, tőkés ellenfelük mindég visszaszerzi pozícióját nemzetközi kapcsolatai révén. — A földtőke, noha egy erős államszervezet védi és frontját legalább olyan nehéz áttörni mint a pénztőkéét, mégis legyőzhető ellenfél, mert ha egyszer alól marad, nem segíti a többi szövetséges társ. — Gazdaságpolitikánk ugrópontja éppenezért a földreform. Első lépés: a feudalizmus maradványainak teljes lebontása. — Minden ötszáz holdon fölüli nagybirtokon szövetkezeti nagygazdaságok, vagy szövetkező kisgazdaságok létesítése, kisebb birtokokon pedig minden kisgazdaságnak szövetkezeti egységekbe való szervezése. — Második lépés: a megfelelő termelési ágak fölsegítése, minden termelési ágon belül a belterjesség és a specializálódás elősegítése és a szövetkezeteknek és szövetkezeti gazdaságoknak nagyobb egységekbe való szervezése. — A parasztság földhözjuttatását tartjuk a legelső legfontosabb (lépésnek szó — átütve) gazdaságpolitikai lépésnek. Amíg három millió földnélküli paraszt munkaideje egyrészt kihasználatlan, másik részét pedig éhbérért való munkában tölti, a fogyasztásból pedig csaknem tökéletesen kiszorult, addig hasztalan minden kísérletezés. Itt nem lehet sima átmenet és nincsen hosszúlejáratú türelem. — Megváltásról is csak olyan mértékben lehet szó, amennyit annak a néhányezer birtokosnak az új rendbe való beilleszkedése (kíván szó — átütve) megkíván. Teljes és sürgős földreform: ezen áll vagy bukik a magyar nép sorsa. 124