Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
Bibó István, Erdei Ferenc és a zsidókérdés
gery-vonulat reprezentál történelmileg. Itt természetesen nemcsak s nem is elsősorban a zsidókérdésben vallott nézeteik korabeli megítélésére gondolunk, hanem azon szabadelvű programokra, amelyek a kiegyezést követően a modernizációs folyamatok felgyorsulását eredményezték. Az a kettősség, amely Szekfű Három nemzedékében nyer markáns megfogalmazást, hogy ti, a fiatal Eötvös, Szalay szerepe pozitív, a kiegyezéskori döntéseikkel a későbbi „romlás" elősegítői, nem szólva a liberálisok őket követő nemzedékeiről, a népi mozgalom teoretikusainak állásfoglalásaiban is fellelhető. így Bibó István, ha későbbi írásaiba be is emeli például Eötvöst a nagy elődök közé, az 1867-es történelmi kompromisszum előkészítőinek és igazolóinak egyoldalúan negatív megítélése 1945 utáni írásaiban is dominál. A kiegyezés korának kérdése összetett, árnyoldalai is szembeötlők. Ám bármilyen hálátlan feladatokat rótt is a történelmi kompromisszum e korszak szereplőire, a feladatok, amelyeket a nemzetgazdaság, a modern közigazgatás kiépítésében megoldottakjellegzetesen polgáriak, s életvitelük is ezen polgári értékek — munkabírás, racionális, szakszerűség — jegyében szerveződött. 32 0 A nemesi és dzsentri „társadalom" a politikai szférában megőrizte hegemón helyzetét, ám a modernizáció felgyorsulása következtében az erőviszonyok módosultak, s a kialakuló polgári struktúrák és intézmények — ha következetlenül, felemásan is — európai minták szerint szerveződtek, és fokozatosan megerősödtek. így volt ez a kultúra és a nyilvánosság szféráiban is. A két világháború között számos okra visszavezethetően e folyamat lelassul. Ebben szerepet játszott az is, hogy az erőteljesebben polgárosodott dél- és felvidéki, valamint erdélyi városok elvesztése következtében a polgári felmenőkkel rendelkező rétegek fontos kibocsátó közegeit és szocializációs intézményeit vesztette el az ország. Lelassult, de folytatódott. A kultúra szféráiban maradva, olyan jellegzetesen polgári intézmények, mint a Nyugat — hogy egyetlen, bár önmagán túlmutató, erős kisugárzású példát idézzünk —, nemzeti intézménnyé vált, s e folyóirat és szerzői, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád a modern polgári Magyarország értékrendjét reprezentálta. S további példákat említve ugyancsak öntudatos polgári Fülep Lajos, Benedek Marcell, Cs. Szabó László vagy Csécsy Imre — hogy más irányzatok, intézmények reprezentánsaira is utaljunk —, s ki kérdőjelezte meg érvényesen nemzeti identitásukat? Ám a Szabó Dezső-i hatás következtében ezen irányzatok és személyiségek nem minősültek virtigli polgároknak. Visszatérve a Nyugat reprezentánsaihoz, elgondolkoztató, hogy a Márciusi Front vezető személyiségei — Illyés kivételével — nem keresték velük a kapcsolatot. Köztudott továbbá, hogy Babits talán mindenkinél érzékenyebben reagált a Szabó Dezső-i, Németh László-i „kisebbségben-komplexusra". Bibó, Erdei levelezésében nincs nyoma annak, hogy Babits érveire felfigyeltek volna. 321 Hasonlóan nem reagáltak Cs. Szabó fundamentális, a kiegyezéskorabeli polgárságot, a magyar liberalizmust újraértékelő, a népi ideológiai szűkkeblűségét bíráló esszéire. 32 2 Közvetve e jelenség is arra figyelmeztet, hogy a Márciusi Front heroikus nyitási kísérlete a demokratikus mozgalmak irányába, ekkor még nem járt együtt a nép (parasztság) fogalmának következetes szekularizációjával, a népi és a polgári értékek, a kultúra és a civilizáció dichotomikus szembeállításának teoretikus igényű lebontásával. A polgári, urbánus, liberális és zsidó ezen övezetben érdemben azonos jelentésű 31 0 Cs. Szabó László: A magyar liberalizmus. In: Haza és nagyvilág. Bp. é. n. 118—125. old. 3, 1 Babits Mihály. m Cs. Szabó László: Mérleg I—II. in: Haza és nagyvilág i. m. 166—202. old. 89
