Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
Bibó István, Erdei Ferenc és a zsidókérdés
A kérdés ilyetén egyoldalú értelmezése természetesen Bibó és Erdei számára elfogadhatatlanok voltak; a polgári jogegyen ló'ség liberális értelmezését — se memorandum vezéreszméje e gondolat volt — ugyanolyan egyoldalúnak tartották, mint a szociális konfliktusok egytényezős magyarázatát. Illyés Gyula, Kovács Imre, Veres Péter, Erdei Ferenc tartózkodása baloldali körökben negatív visszhangot váltott ki, ennek taglalásától azonban eltekintenénk. 313 Az adott összefüggésben számunkra ugyanis fontosabb a kérdés: milyen értékmegfontolások, ideológiai-szemléleti megfontolások motiválták Bibó, illetve Erdei elvi állásfoglalását. Korábban magunk is azt az álláspontot képviseltük, hogy Erdei Ferenc igen korán meghaladta a magyar társadalom antinómiáinak Szabó Dezső-i hatásokon alapuló nemzeti radikális értelmezését; Bibó Istvántól pedig, gondolkodói alkatából, habitusából következően, eredően idegen volt Szabó romantikus világlátása. Ezen állításunk alapjaiban védhető, az új dokumentumok fényében a részleges kiigazításuk elkerülhetetlen: 1938-ban mindkettőjük gondolkodásában — ha eltérő módon is — ez a hatás kimutatható, sőt felerősödött. Erdei Ferencnél e hatás mindenekelőtt — mint erre utaltunk — a magyarországi kapitalizmus „idegen" eredetének, anorganikus jellegének, „gyarmatosító" szerepének kihangsúlyozásában nyilvánul meg — s ez a gondolat az életmű későbbi, tudományos produktumait tekintve legértékesebb korszakában is jelen van gondolkodásában 31 4—, ott kísért továbbá a „hagyományos értelmiség gondolkodási sémáinak, mintáinak „a magaskultúra idegenségnek" és az „alsó társadalom konkrét képével színrelépő népi értelmiség" egyoldalú szembeállításában. 31 5 Az ún. zsidókérdés e kontextusban vált társadalomfelfogásában a magyar társadalom egyik meghatározó, jóllehet tágabb társadalomszerkezeti, gazdaságszerkezeti és szociális determinánsok összefüggésrendszerében értelmezendő s ennyiben másodlagos jelentőségű ellentmondásává. Bibó Istvánnál e hatás 1938-ig csak az idézett tervezetben dokumentálható közvetlenül szövegszerűen; egyes tanulmányaiban — saját megítélése szerint — inkább Németh László Kisebbségben című művének szublimált hatása mutatható ki. Köztudott, hogy Bibó István életpályájának egy későbbi korszakában talán a legtöbbet tette e kérdéskör konstruktív megvitatása érdekében. 1948-ban publikált bravúros esszéje, amely arra a szinte megoldhatatlannak tűnő feladatra válalkozott, hogy a még friss sebek ismeretében egyidejűleg szóljon a legkényesebb kérdésekről, szigorú tárgyszerűséggel és emelkedett humanizmussal, máig folytatásra vár. 31 6 1938ban azonban Bibó István is — mint ezt az általunk idézett előadás tézisei is tanúsítják — magáévá tette az asszimiláció hibás premisszákon alapuló Szabó Dezső-i, Németh László-i téziseit. 31 7 Maga Bibó István — az őt jellemző tárgyszerűséggel — így jellemezte 1977-ben a vele készült életútinterjúban e kitérőt: 31 8 „Vissza akarok kanyarodni az előző beszélgetésben először is a zsidókérdésről mondottakra. Arra a tényre, hogy tulajdonképpen egészen 44-ig a tárgyban való gon31 3 A kérdésről lásd S. Nagy Zsuzsa, i. m. 89—90. old. 3, 4 Lásd és vö.: Magyar paraszttársadalom, Bp. 1942; Vö. Magyar társadalom a két világháború között (1943). In: Vö. A magyar társadalomról. Bp. 1930. 298—300., 324—331. old. 31 8 Vö. Magyar társadalom, i. m. 226. old. 3, 8 Lásd a következő oldalon található interjútöredéket. 31 7 Bibó István: Zsidókérdés Magyarországon. In: Bibó István Válogatott tanulmányok. Magvető 1986. 2. k. 627—797. old. 3, 8 Tekintettel arra, hogy betegsége okán e szövegrészt már nem javíthatta ki s nem autorizálta, fia hozzájárulásával az interjú javítatlan változatát közöljük. Az idézett részt Hanák Gábor társaságában 1977. június 15-én rögzítettük. 87
