Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
Bibó István, Erdei Ferenc és a zsidókérdés
sében döntő a struktúra megváltozása, mert a lakosság szociális rétegződését nem a „faj" hovatartozás magyarázza, ellenkezőleg: a gazdasági pozíció, a szociális viszonyrendszerek határozzák meg a társadalmat s így a zsidó népességet is. A kulturális faktort meghatározóbbnak tartja. E tünetegyüttest jellemezve Erdei kimutathatóan átveszi Szabó Dezső, Németh László — Féja Márciusi Front-cikkeiben gazdagon hasznosított — megközelítéseit, terminusait. 28 7 A patetikusan feltett kérdésre „A magyarok országa ez?" — a válasza nem. Féja írásaiban e hangütés nem idegen, Erdei szociológia alapozású gondolkodásmódjától azonban igen. E tézis igazolásául természetesen felidézhetek meghatározott szociológiai tények, így a „zsidó populáció" túltengése a sajtóban, a színház- és filmvilágban, azonban e „tények" az Erdei által korábban szociológiailag kezeihetetlennek minősített prediszpozíciókon alapulnak, például a faji princípium elfogadásán, nem különítve el ezen az alapon a kulturális szférában a beilleszkedett, a magyar identitással rendelkező — esetleg vegyes házasságból származó — izraelitákat, keresztény vallásúakat vagy szabadgondolkodókat; a magukat magyar zsidónak tekintőket, vagy a Magyarországon élő — itt egzisztáló — világpolgárokat, cionistákat stb. Erdeinél az inkonzisztencia nem a kérdés végiggondolatlanságának következménye: a magyar történelmi fejlődés sajátosságaiból következően ő a polgárságot — a kapitalizmust — nem szerves képződménynek, idegen testnek tekintette — megítélésünk szerint — egyoldalúan ítélve meg a dualizmust követően felgyorsuló modernizációt, s annak kulturális kihatásait. E megállapítás nemcsak a zsidó vagy a német polgárságra s annak kulturális reprezentánsaira vonatkozik, de azokra is. Nyilvánvalóan képtelenség azonban a történész Angyal Dávid, Acsády Ignác, Kiss József, Munkácsy Mihály vagy Erkel Ferenc magyarságát faji alapon megkérdőjelezni s alkotásaikat nem a magyar kultúra „szerves" részének tekinteni, s kulturális státusukat — a zsidó tematikánál maradva —, habitusukat azonosítani Herzl Tivadaréval, a cionizmus Magyarországról elszármazott megalapítójáéval anélkül, hogy az utóbbinak negatív értéktartalmat minősítenénk. Erdei azonban a vitatható premisszából nem von le a „korárammal" egybehangzó következtetéseket. Ellenkezőleg. Egyértelműen kijelenti: a „tolakodó antiszemitizmus, amely más ember méltóságát gyalázza, nem megoldás: Az antiszemitizmus megbélyegző és nem hatékony." 28 8 S egy margón található jegyzet újra a szociológiai vonatkozást állítja előtérbe: „egy társadalomban, amely osztott, nem a zsidó nem zsidó, hanem az úr és paraszt antinómiája a meghatározó." 28 9 S e megjegyzés „visszazökkenti" a gondolatmenetet eredeti síkjára. A politikai aspektus vázlatos összegezésében újra a gazdasági szerkezet hazai sajátosságaiból következően a mamuttőke elleni harc kerül középpontba, igaz, idézőjelesen ugyan, de visszaemeli a szövegbe a fajiságot, nem elfogadható elvként, hanem a kor realitásait alakító szociológiai tényként. Ebből adódik a következtetés, amely felfogásunk szerint a memorandummal kapcsolatos állásfoglalását is motiválta: (3) „aki a zsidókérdést teszi főhelyre — csal, mert leplezi az igazi kérdést. (4) Ebben a gazdasági harcban, amely a létért megy, szerepe van a ,fajiságnak' is. De csak, aki antiszemita és csal, aki a nagytőkét védi a zsidóvédelem címén." 29 0 E változat 1938 januárjának első napjaiban készült, nem tekintjük tehát a május végi állásfoglalás közvetlen előzményének, azonban e tézisek — bármily vázlatosak is 48 7 Féja Géza: Márciusi Front. Válasz 1937. június Válasz 1934—1938 i. m. 460. old. * 8 8 Függelék: 2 18 4 u.o. Uo. 81
