Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
Bibó István, Erdei Ferenc és a zsidókérdés
A Márciusi Front monográfusa szerint a Front vezetőinek távolmaradását „nem elvi, hanem taktikai fenntartások" magyarázzák, jelesül, nem tartották szerencsésnek a demokráciáért folytatott küzdelmet zsidókérdésre szűkíteni, még akkor sem, ha demokráciaellenes intézkedések külön-külön támadnak egy kiszemelt csoportra, mint adott esetben a zsidóságra. 27 8 Taktikai megfontolások a kérdés kezelésében valóban szerepet játszottak — erről tanúskodik a két kiáltvány fogalmazásának s végső megszerkesztésének története —, ám a népi mozgalom historikuma általában, e törvény recepciója pedig különösen arról tanúskodik, hogy a taktikai megfontolásoknál fontosabb szerepet játszottak az elviek, s — ha lehet — e megállapítás hatványozottabban vonatkozik Erdei Ferencre és Bibó Istvánra, akik — erre visszatérően utaltunk — szorgalmazták, hogy a Front e kérdésben nyilvánosan és félreérthetetlenül fogalmazza meg saját elvi álláspontját. Ezek a princípiumok a fennmaradt dokumentumok segítségével rekonstruálhatók, de talán először ismerkedjünk meg a „távolmaradás" konkrét körülményeivel, annak írásban megőrződött szerény emléknyomaival: A memorandum megfogalmazásának és körözésének időpontjában Bibó István Budapesten, Erdei Ferenc Makón volt, részben ennek köszönhetően találunk utalást ezen akcióról levelezésükben. Az egyik forrásértékű levelet Reitzer Béla írta, akit egyébként a törvény személyében érintett. A levél írásának időpontjában — feltételezhetően 1938 májusában — azonban még a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara alkalmazottja, és reménykedik, hogy tehetsége okán helyén maradhat. E levélből egyrészt kitűnik, hogy Erdei korábban tájékoztatta barátját fenntartásairól, s hogy Makay — a tiltakozás egyik kezdeményezője—már felkérte őt akciójukhoz való csatlakozásra. Kitetszik továbbá, hogy a memorandum már megjelent, Reitzer ezért számolhat be a visszhangról, s hogy a második megjelentetés célja új támogatók toborzása. „Kedves Ferencem, úgy eltűntél, minta kámfor, míg végre Makayhoz írt leveledből kellett megtudnunk, hogy a tanyán vagy, és éled jobbik életedet... Most Makay kérésére írok. Kér, hogy értesítsd sürgősen, aláírod-e a deklarációt, mely a hét végén vagy a jövő hét elején újra megjelenik, mert vannak újabb jelentkezők. Én nem szóltam neki semmit érzéseimről, melyet leveled keltett bennem, tehát ezt a levelet se úgy vedd, mint az én rábeszélésemet, tisztán, mint az ő kérésének interpretálását. A mai idők sajnos szinte mazohizmusig fejlesztik bennem azt a savanyú objektivitást, melyet a szóban forgó ügyhöz hasonló esetekben mindig kénytelen vagyok vallani. Nem szólok szubjektív érzéseimről sem, csupán azzal a felvilágosítással szolgálok, hogy bizony a nyilatkozatnak nem lett nagy szele, csupán Oláh Gyurka írt rá egy pimasz cikket, és egypár ember regisztrálta jólesőn az egész ügyet. Politikai jelentőséget nem vártak tőle azok sem, akik kiadták, csak egy afféle salvavi animam meam-nak szánták. Ez pedig minden rendes keresztény embernél elkel, ha nagyon gondol a lelke túlvilági üdvösségére. Viszont a lélek evilági üdvössége napjainkban fokozottan jelentőségesebben tűnik fel. Tégy tehát belátásod szerint." 27 9 Bibó István levele június 2-i keltezésű. Az Erdeinek adresszált levél nemcsak az akció félreérthetetlen minősítését tartalmazza, de legalábbis egy vonatkozásban — egy megjegyzés erejéig — sejteti azt a gondolati pozíciót, attitűdöt, amelyből szemlélve Bibó a memorandum aláírását megítélte. „Kedves Ferencem! A levelednek nagyon örültem. Régóta hiányzott és nagyon jól esett. A többit — nem tudom, mikor, de ha lehet, minél előbb — szóban. 27 8 Salamon Konrád i. m. 162. old. A szerző Illyés Gyula és Bibó István szóbeli közlésére, valamint Varga Rózsa írására hivatkozik. 27 8 Reitzer Béla levele Erdei Ferenchez. H.n. D.n. Másolat ELTE i. h. E 5/69. Levelezés: 298. 79