Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
A politikai erőtér átrendeződése. Válságtünetek
Erdei e könyvében — ezt különösen a zárófejezet bizonyítja — a vállalt ideológusi szerepben is elbizonytalanodik. Erdei egy olyan időszakban kívánta paraszti identitását újólag e vallomásos formával megerősíteni, amikor a parasztság a politikában — számára traumatizáló módon — nem bizonyult mozgósítható, forradalmasító erőnek, miközben szociológusként jól tudta: a rendies uralmi keretek, a nagybirtokrendszer evolúciós úton való megszüntetése ugyanúgy hiú ábránd, mint a hagyományos paraszti életforma megőrzése. A válságot elmélyítő tény, hogy ideológusként ,,ha nem is ilyen világosan — érezte, hogy a parasztságra hivatkozó népies ideológia tartó pillérei benne magában is megroppantak, bizonytalanná váltak a népiesség alapeszméi". 25 7 Ezért véljük úgy, hogy e könyv nemcsak a parasztság válságát ábrázolja, de a szerző válságának is tanulságos dokumentuma, természetesen Erdei tehetségének színvonalán. * * * A kül- és belpolitikai erőtér átrendeződése, a paraszttársadalom és kultúra eróziója, a Márciusi Front érzékelhető megtorpanása: mindez a paraszti bázis tartózkodása, válságot motiváló politikai folyamat. Erdeinek a Válaszban publikált cikke rendőrségi aktává vált. Ezekben a napokban kapja kézhez a vádiratot — társaival együtt — a Márciusi Front kiáltványának ügyében. Megfelelő ügyvéd keresése anyagi gondjait sokszorozza. De miért éli meg e történéseket Erdei — a szó filozófiai értelmében — egzisztenciális válságként? Milyen történések rendítik meg — időlegesen vagy tartósan — az intimebb szférákban is Erdei helyzetét, létérzékelését? Tágabb és szűkebb baráti körében felüti fejét a viszály, igaz, két legközvetlenebb elvbarátjával: Bibó Istvánnal és Reitzer Bélával kapcsolata alapvetően nem romlik meg. E hónapokban azonban őket is rezignáció jellemzi. Reitzer Béla esetében érthetően tartósabban, ám Bibóban — ha nem is ennyire végzetszerűen — egyre erőteljesebben tudatosulnak az európai humanizmus pozícióvesztésének lehetséges következményei. A Márciusi Front megtorpanását ő is személyes kudarcként éli meg, s az idézett okból alkotói válsággal is küzd. „Én igen csordultig volnék sok minden, elsősorban engem érintő dologgal, de azok várhatnak. Viszont ezeknek a dolgoknak a személyemre vonatkozó mérlege oly siralmas, hogy a legnagyobb mértékben hívságosnak és oktalannak tudom azt a tévtant, amit magam is oly csúnyán terjesztgettem magam körül, mely szerint én, ha magamat nem is, mindenki mást a legbölcsebb tanácsokkal és mérlegekkel tudok megokosítani." 25 8 Néhány nappal később — Erdei levelére válaszolva — újból vall alkotói-emberi válságáról: „Nagy leveled mellett is vártam, hátha telefonálsz. Belőlem ugyanis most semmi nagy levél nem telik ki. Ún. nagy leveleim amúgy sem mások, mint betűbe takart tehetetlenségek. Amit a heréltekről írtál, mind igen igaz. A te nyavalyáid nincsennek rossz úton, a magaméi annál inkább..." 5 9 Bibó válsághangulatai a saját magával szemben szigorú követelményeket támasztó ember önvizsgálatainak pillanatai. A válság azonban az ő esetében olyan időszakasz, amely megalapoz egy új konstruktív fordulatot. S valóban Bibó éppen ezen korszakban helyezi új alapokra stúdiumait, ám ez későbbi kifejlet. 26 0 Mindenesetre Erdei is a megtorpanást, az útkeresést észleli. 25 7 Némedi Dénes: Népi szociográfia Bp. 1985. 233. old. 25 8 Bibó István levele Erdei Ferenchez. Budapest 1938. március 1. Levelezés: 269. 25 9 Bibó István levele Erdei Ferenchez. Budapest, 1938. március 6. Levelezés: 271. 26 0 Lásd Huszár Tibor: Bibó István a gondolkodó és a politikus. In: Bibó István Válogatott Tanulmányok ül. k. Bp. 1986. 394—397. old. 72
