Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
A makói találkozó
az eredendően szellemi-politikai mozgalom politikai jellegének, erősítésének szorgalmazása nem azonos egy választási, program- vagy politikai tömegpárt alapításának szándékával. Erdei mindenekelőtt figyelmeztetni kívánt az irodalmi hatás természetes korlátaira a politika erőtereiben anélkül, hogy alábecsülte volna azok tudatformáló szerepét. A cikk sommás megállapításai ugyanakkor nem voltak mentesek ellentmondásoktól; az értelmezési „zavarok"-nak volt tárgyi alapjuk. A legfajsúlyosabb bírálatot nem sokkal a cikk megjelenését követően a Szocializmus című folyóirat hasábjain Mónus Illés, a párt elismert teoretikusa írta. Felkészültségét, bírálatának konstruktív irányultságát, életművének ismeretében nem lehet kétségbe vonni. Erdei cikkének alapmondanivalóját azonban ő is félreértette, igaz, egyidejűleg homályos pontjaira jó érzékkel irányította a figyelmet. A félreértés legfőbb forrása, hogy Mónus az Új Szellemi Front, a Márciusi Front, illetve a népi írói mozgalom egyes tagjainak a kormányhoz való viszonyát lényegében egyképletűnek tekintette. Innen a feltételezés is: Erdei azért „csalódott", mert a kormány nem fogadta támogatóan reformjavaslataikat. „Nem személyeskedünk, becsüljük Erdei Ferenc munkásságát, tiszteljük jóhiszeműségét, de fejtegetései azt a benyomást keltik bennünk, hogy ő vagy barátai nem voltak tisztában se munkásságuk, se vállalt messiás szerepük jelentőségével. Hát ők arra számítottak, hogy az uralkodó tényezők lelkiismeretét sikerült felébreszteni? Nyilván ebben látták a siker feltételét. S hogy ez nem sikerült, most megbánóan, csalódottan látják »eredménytelen törekvéseiket'." 16 1 Erdeinek azonban nem voltak ilyen illúziói, s cikke nyílt polémia azon társakkal, akik „a tőke, a birtok, a hivatal fedezékében ülők" lelkiismeretét kívánták felébreszteni, jóllehet ezen uraknak „ilyenfajta lelkiismerete nemcsak, hogy nincsen, de nem is lehet". 16 2 A „félreértés" egyértelmű: Erdei nem a „hivatalosság", hanem azok támogatását hiányolta, akik nevében és képviseletében műveik íródtak. Hasonlóan tévesen értelmezi Erdei szavait, amikor a paraszti bázis megteremtésével kapcsolatos valós dilemmát egyszerűen a pártalakítás problémájává redukálja, s azt az egyéni érvényesülés, egyéni karrier indítékával motiválja. 16 3 Bántóak és fölényesek Mónus következő sorai, amelyek egyidejűleg e mozgalom szociális indítékainak félreismerését is tanúsítják. „Abban azután egyenesen téved Erdei, hogy a politizálás vagy meglévő párthoz való csatlakozás hatékony menedéket nyújthatna. Csak abban az esetben, ha abbahagyják a szociográfusi tevékenységet. Akkor viszont mondjuk meg őszintén — senkit sem érdekelnek, és a parasztság társadalmi és politikai küzdelmeinek sora egy illúzióval szegényebb és csalódással gazdagabb lett. Nem a szabadság politikáját kell csinálni, hanem a politika szabadságát úgy, ahogy elkezdték." 16 4 Nos, Erdei egyetlen mondata sem sugallja, hogy a Márciusi Fronthoz tartozó írók, szociográfusok — önmaguk biztonsága érdekében — tegyék le a tollat, csak azirányú kétségét fejezi ki, hogy a szociográfiák — se vonatkozásban a műfaji kérdések másodlagosak — helyettesíthetik-e a politikai cselekvést. S egyáltalán, kérdéses 16 1 Mónus Illés: Válaszúton. Szocializmus 1937. 12. sz. 18 2 Erdei Ferenc: A szabadság politikája. Válasz, 12. sz. 18 3 „Legyünk tisztában azonban azzal, hogy az az úgynevezett politikai tevékenység, programadás és nyilván pártalakítás — egyéni érvényesülésre kiválóan alkalmas lehet és néhány tehetséges embernek karriert is biztosíthat. Ennek azonban semmi köze sincs — ne vegyék rossz néven — ahhoz a messiási hivatáshoz, amit a falukutatók csoportja vállalt és hirdetett." Mónus Illés: Válaszúton, i. m. 18 4 Mónus Illés: Válaszúton, i. m. 45
