Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
A makói találkozó
leges állapot változatlanul az osztályok és nemzetek harca maradt, azonban a politikai jelszavak két újabb harci egységet vetettek föl: a fajt és a népet. Európaszerte kialakult egy sablon: jobboldalon fajt ismernek a nemzet helyett, s ez nem más mint a vérség szálán egybetartozók csoportja, s ez az egység föloldja az osztályokat egymást föltételező rendekké; a baloldalon pedig népről beszélnek, s ez magában foglalja a ,dolgozó' osztályokat: a munkásságot, a parasztságot és a tőke és a nagybirtok szolgálatából emancipálódott értelmi munkásokat." 8 9 Ez a megközelítés — vallja Erdei — nagyjában eligazított a magyar társadalmi harcok porondján is; a legutóbbi időben lefolyt elméleti viták azonban minden felelősen gondolkodó embert álláspontja újragondolására kötelezik. S Erdei nem rejti véka alá: Veres Péter sokak által félreértett és szenvedélyesen elmarasztalt álláspontjának értelmezésére, védelmére kíván vállalkozni. Úgy tartja, Veres Péterről senki sem mondhatja, hogy nem szocialista, „hacsak nem elfogult a beszámíthatatlanságig". S lám, ő is minden írásában fajról beszél, amely felfogása szerint „mint történeti, földrajzi, gazdasági, vérségi tényezők által meghatározott csoport, éppoly valóság, mint az osztály". Mint szocialista állítja, hogy számolni kell a „fajjal" — s Erdei itt már idézőjelbe teszi a fogalmat —, „mert az van, és kizsákmányolások forrása, s ezt is fel kell oldani az osztályokat feloldó s emberi igazságokat megvalósító osztálynélküli társadalom[ban]". Szavaira a szocialista párt hivatalos teoretikusai 9 0 heves ellenzéssel feleltek, és antiszemitizmussal marasztalták el a faji szocialista Veres Pétert. 9 1 Erdei jelzi, nem kíván döntőbíróként fellépni a vitában, csak egy adalékot akar szolgáltatni annak helyes eldöntéséhez. A valóságban finoman pontosítja, igazítja Veres Péter álláspontját, amelynek érdemi igazáról meg van győződve, miközben pontosan érzékeli, hogy a faj-fogalom szociológiailag nehezen védhető, hogy a „vérségi különbségek" — ha vannak ilyenek — osztálykontextusban nem „feloldhatók". Mert a politikai szövetség megteremtése, megőrzése érdekében közelíteni akarja a vitatkozó feleket, igyekszik a vita és az indulatok szövetéből kifejteni a marxista szocialisták és Veres Péter szocializmusának egymással korántsem antagonisztikusan szemben álló álláspontját, egyidejűleg saját korrekcióit is bevezetve. Erdei értelmezésében „a marxista szocializmus, amely egyfelől az osztályok gazdasági szembenállásának rideg valósága is, egy legáltalánosabb emberi igazságnak az értékére támaszkodik, valóban nem ismerhet fajt, sem úgy mint valóságot, sem úgy mint követelményt". 9 2 A szociológus Erdei ugyanakkor azt is érzékeli — korrekciói ennyiben nem csak politikai-ideológiai természetűek —, hogy, legalábbis a polgári társadalmak ismert alakzataiban, „az osztályok gazdasági valósága és általános emberi igazsága közt van egy közbeeső fokozat: az osztályok gazdasági harca egy nép társadalmában különleges feltételek között folyik le, s az általános emberi igazságot minden nép a maga képének hasonlatosságára valósítja meg". 9 3 Más szóval, a társadalmi szerkezet nemzeti határok között objektiválódik, és ennyiben szinguláris, az adott nép történelme által is meghatározott. Erdei a doktriner társadalomfelfogás egyik leglényegesebb hiátusára irányítja ily módon a figyelmet: a nemzeti kontextusra, arra, hogy az osztályok egy nemzet " Erdei Ferenc: A nép. Várospolitikai Szemle. Makó, 1937. augusztus 22. 1. old. Erdei Ferenc, i. m. " Fejtő Ferenc a szocialista orientáció markáns — talán legeredetibb képviselője, s egyidejűleg a Szép Szó körének vezető egyénisége is. Annak ellenére, hogy gyakran közölt írásokat a Szocializmusban — a MSZDP teoretikus orgánumában —, nem volt a párt hivatalos teoretikusa. M Erdei Ferenc, i. m. * 3 Erdei Ferenc: A nép. i. m. 27
