Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)

Függelék - A Márciusi Front 1938. évi programjának Erdei Ferenc által javított változata

11. (módosítva: 10.) Népi gyökerű egyetemes magyar nemzetnevelést: kötelező ingyenes és mindenkire kiterjedő egyöntetű iskoláztatást 14 éves korig, azután pedig minden élethivatás számára magasfokú szakképzést, különösen a mezőgazdasági szakoktatás kifejlesztését, az egyetemeknek a tudományos kutatás és a legmagasabb tudományos nevelés számára való felszabadítását, a magyar nevelésszerkezet önkormányzatát és az állami és társadalmi élet minden területén minőségi kiválasztást. 12. (módosítva: 11.) Népi gyökerű, egyetemes és európai magyar kultúra kifejlesztését: a magyar szellemi élet felszabadítását a korszerűtlen úri szemlélet és az illetéktelen idegen (az illetéktelen idegen szavak helyett a magyarság számára terméketlen német és zsidó) kultúrhatás alól, (és) új magyar kultúrközösséget a parasztság és munkásság teljes szellemi bekapcsolódásával. 5 Politikai eszméinket a magyar nép végső veszedelmének érzete és utolsó erejével feltámadó életösztöne diktálta. A magyar társadalom tengernyi nyomorúságának látása és átélése oltotta belénk azt a meggyőződést, hogy elpusztul ez a nép, ha nem kel föl aléltságából, nem tör ki tehetetlensége fojtogató gyűrűjéből, s vele pusztul az a reménység, hogy magyar munkások, magyar parasztok és magyar szellemi alkotók valaha is kiharcolhatják szabadságukat. A magyar nép nevében szóltunk. A magyar nép összeségével (így!) egynek tudjuk magunkat, de tudjuk azt is, hogy népünk sorsa egy a magyar dolgozók sorsával. Meg akarjuk teremteni a magyar nép igazi egységét, ezért szólunk a magyar munkássághoz, a magyar parasztsághoz és a magyar értelmiséghez. Nem akarjuk megbontani az osztálytudatos munkásság sorait, sőt inkább keressük a velük való együtthaladás útjait. Egyetértünk társadalomkritikájukkal és együttérzünk felszabadulási törekvésükkel, de a felszabadulást mi a magyar nép sorsközösségében és a magyar nép egészéért hisszük megvalósíthatónak. A munkásság öntudata a legtisztább, éppen ezért felvilágosító tudatosító és szervező munkánkat elsősorban nem a munkásság, hanem a parasztság és az értelmiség felé fordítjuk. Első szavunk a parasztsághoz szól. A parasztságot valljuk a magyar nép törzsének és a parasztság elnyomott és hátramaradott állapotában látjuk a magyar társadalom bajainak a főokát. Harcolunk az egész parasztságért és számítunk az egész parasztság támogatására, de különösen bízunk a kisparasztság és a mezei munkásság tömegeiben. Bizalommal fordultunk azokhoz a kisgazdákhoz, akik termelési kultúra, társadalmi tudat és szellemi igények vonalán egyaránt elégedetlenek paraszt sorsukkal. Minden igyekezetünk az, hogy tudatára ébresszük őket a földmunkássággal azonos érdekeinek és a tiltakozás szükségességének a közös elnyomása ellen. Számítunk a földmunkásságra, mely a falvak, puszták és tanyák kietlenségében mások szolgálatában vagy szabad bérmunkásként küszködik a nyomorúsággal. Ok a magyar föld legmostohább fiai és követeléseink értük a leghangosabbak. Valljuk, hogy az ő földhöz juttatásuk a magyar gazdaságpolitika legelső feladata s felemelésük nélkül nem lehet semmiféle építés ebben az országban. Számítunk a magyar sorsközösséget átérző és szabad alkotó munka után sóvárgó értelmiség csatlakozására. Számítunk a magyar fiatalságra, a márciusiak utódaira, akiknek nagyon jól kell tudniok, hogy sorsuk és jövőjük egy a magyar dolgozókéval. Azokkal pedig, akiknek jó így ez az ország, ahogy van s továbbra is görcsösen ragaszkodnak uralmukhoz, bízvást vállaljuk a harcot. Ebben a harcban tönkretehet138