Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)

Függelék - A Márciusi Front 1938. évi programjának első javított, teljes változata

kezdeményezése idéz elő. — A minden ember és minden nép emberhez méltó gazdasági létét és egyenrangú társadalmi viszonyát, nem a gazdaság tárgyi fejlődése követeli meg, hanem az ember és az emberi szellem értékvilága; megvalósítani pedig különösen nem fogják gazdasági válságok és termelőkatasztrófák, hanem egyedül az emberi szellem világosságával eszmélő emberek. — Hisszük, hogy a történelem vállalkozások sorozata és hiszünk abban, hogy az emberi szellem a mai ember- és szellemgyilkos csatazajában is képes még vállalkozásokra. — Hiszünk abban, hogy az emberek csak egy nép osztálynélküli társadalmában élhetnek szabadon és emberhez méltóan és hisszük, hogy ez a társadalom lehetséges, azonban nem hisszük, hogy megvalósításának az osztályharc az útja. — A tőke, a földbirtok és hivatal urainak az osztályharcára nem a munkásság és parasztság osztályharca a felelet, hanem az emberi méltóság föllázadása minden osztályuralom és osztályharc ellen. — Osztályuralmat és osztályharcot soha nem fog megszüntetni olyan politika, amely maga is ezekkel az eszközökkel indul. — Akár a magyar munkásság, akár a magyar parasztság osztályharca nem hozza meg az osztályuralom megszűntét, — bármily sikeres {-res, kézírással írva) legyen is; azt csak a magyar nép minden tagjának teljes embertudata és minden osztályelnyomás (eredetileg -uralom, ez átixelve), ellen való kemény föllépés építheti föl. A mi eszközünk nem az osztályharc, hanem a magyar nép harca osztálytudatos és osztályharcos urai ellen. Az állam a magyarság népi-társadalmi egységének a megtestesítője s mert hisszük, van értelme annak, hogy a magyarság egy politikai-gazdasági-kulturális közösséget alkot, — olyan államot akarunk, amely valóban a magyar nép összességéé. — Tagadjuk azt az osztálynemzeti államot, amely közjogi eszközökkel tartja fönn osztályok uralmát, tagadjuk azt a liberális osztályállamot, amely a külsőleges demokrácia örve alatt szabad uralkodást enged a hatalmasabb osztályoknak a gyöngébbek fölött és tagadjuk azt a totális-államot, amely — akár fasiszta, akár bolsevista legyen az — az uralkodó párt vagy a diktátor kezében tartott államhatalmat teszi meg a társadalom mindenható urává. — Mi olyan demokratikus (olvashatatlanul átixelt szó) népállamot akarunk, amely minden aktusában az osztatlan közösség akaratát valósítja meg s állami föladatait abban találja meg, hogy védi, szervezi és igazgatja a társadalom életműködését, nem pedig korlátozza, megbénítja és közösségellenes hatalmi törekvéseknek állítja szolgálatába. — Bízunk a demokrácia kipróbált eszközeiben, de nem tévesztjük össze a demokráciát a demokratikus államigazgatás történelmi eszközeivel. Fontosabbnak tartjuk azt, hogy a vezetők kiválasztása és a vezetés ellenőrzése a nép kezében legyen, minthogy a kihasználható, vagy kijátszható demokratikus külsőségek épsége őriztessék féltőn. — A törvényhozó hatalom egyetlen szerveként az általános, egyenlő és a nőkre is kiterjedő titkos választójog alapján választott országgyűlést tartjuk helyesnek. A felsőház minden formájában osztályuralmi törekvések segítője és védelmezője. Az érdekképviseleti parlament pedig nem töltheti be az állam igazi szerepét: szakokra és csoportokra tekint, holott az (olvashatatlanul átixelt szó) állam a nép összességének egyetemes szervezete. — A magyar állam tehetetlenségét és népellenességét az tette lehetővé az elmúlt évszázad alatt, hogy a végrehajtó hatalmat kezében tartó bürokrácia önálló hatalommá nőtt (Sic!) és egy úri rend hűbéres birtokának tekintette az államigazgatás hivatalait. — Azt az osztályt szolgálta ez a bürokrácia — egyszer a földbirtok urait, máskor a tőke birtokosait — amelyiknek a hatalma éppen nagyobb volt. — 120