Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)

Függelék - A Márciusi Front 1938. évi programjának második (töredékes) változata

úri közigazgatás bürokrata hatalmának a védővárai, tehát helyettük egészen másfajta autonómiákra van szükség.— Megyék kellenek, de nem lehetnek azok többé az uralkodó osztály várai, hanem legyenek a nép összességének vidékenként való igazgatási gócpontjai. (Az alábbi szöveg ceruzával keresztülhúzva:) — A társadalom gazdasági kulturális élete régebben sem folyt más egységekben, mint egy-egy város hatókörében — a nemesi vármegye egy-egy várhoz tapadó vidék, urainak volt a területe — napjainkban pedig fokozott mértékben városok képviselik a társadalom területi egységeit. Csakhogy a mai város nemcsak a vidék urainak a vára, hanem az egész nép magasabb szükségleteinek a kielégítője. Ma már a város mindenkié, s azoknak is, akik nem benne laknak, hanem csak a környékén, azoknak is szükségletük, igényük van a városra, kell tehát, hogy joguk is legyen hozzá. — Az alföldi mezővárosok ebből a szükségletből születtek, s (a nem szó átütve) ezen a szerepen keresztül lettek az alföldi parasztság fölemelői. — A város emelte magasabb kultúrfokra az alföldi parasztságot, a város fogja a termelés és a kultúra termékeny magaslatára emelni az egész magyar társadalmat is. — Ezért kell a városnak szolgálni (ez az eredeti, javítatlan szöveg). A városok szolgáljanak a társadalom önkormányzati köreinek alapjául. Minden város (a megyéjével szó átütve) környékével (az átütés fölött ceruzával bejelölve) egyben önkormányzati testület legyen, hogy (ceruzával jelölve a szövegben) a város és környéke gazdaságikulturális egységét az igazgatási egybetartozás is növelje. Hetven ilyen máris város, vagy ezután várossá teendő gócpontja van a mai Magyarországnak, hetven önkormányzat kell tehát ahhoz, hogy a magyar társadalom az élet minden terén megelevenedhessék és alkotó egységekbe fogja a magyarság erőit. — (A lap szélén ceruzával: Község.) Mi jogállamot akarunk. — Jól tudjuk, hogy a (a magyar szó átütve) társadalom békéjének és fejlődésének egyetlen biztosítéka a szilárd jogrendszer, éppen ezért a jog tiszteletét, a szerződés becsületét és a jog intézményeinek a védelmét mindennél előbbre valónak tartjuk. — Az állam és a társadalom fejlődését múló időkre biztosíthatja csak az, ha az államhatalom önkényes törvénymódosításokkal és a bíráskodás befolyásolásával osztály vagy párturalom céljaira használja az igazságszolgáltatást. — Mi csak a tökéletesen kiépített bírói függetlenségben tudunk bízni és ennek érdekében követeljük meg, hogy a bírák a nép minden (a rétegéből szó átütve) dolgozó rétegéből (a legyenek szó átütve) valók legyenek, működésüket különleges törvények védjék meg minden osztályuralmi befolyástól. — Azt is tudjuk azonban, hogy a jog a társadalom hatalmi erőinek a szerződése, tehát a társadalom békéjét és fejlődését csak azok a jogszabályok biztosítják, amelyek megfelelnek a társadalom valóságos tényezőinek és komoly igényeinek. — Amennyire tiszteljük tehát a jogot, ugyanannyira el is várjuk, hogy a nép minden csoportjának védője legyen és mindenütt új törvényeket akarunk, ahol ma részrehajló vagy túlhaladott szabályok állanak fönn. — Az állam belső rendjének és külső biztonságának a védelmére erős honvédséget akarunk és minden áldozatra hajlandók vagyunk érte, amit csak megenged a társadalom gazdasági ereje, de ellene vagyunk a társadalom militarizálódásának. — (Az alább következő rész áthúzva, továbbá az egész bekezdés a margón végig ceruzával megjelölve.) Nagyon jól tudjuk, hogy egy állam és egy nép fejlődésének nem az a biztosítéka, hogy ágyúi és repülői vannak, hanem, hogy öntudatos és népi felelősséget érző tagjai. Fegyveresek csak osztálynacionalista államok hódításainak és legyőzésének az esz116