Huszár Tibor: Párhuzamok kés kereszteződések Erdei Ferenc, Bibó István és a Márciusi Front. A Makói Múzeum Füzetei 68. (Makó, 1991)
Felbomlás és záróakkord
A szellemi hatás azonban csak akkor kondicionálható, ha — napi- vagy hetilap nem lévén — legalább hetilapok, folyóiratok, periodikák biztosítják a folyamatos dialógust: a Válasz, a Hitel, a debreceni Tovább — ha jellegükből más-más módon is — ezért volt közvetítő közege s egyben ösztönzője e mozgalmaknak. Mint látni fogjuk, a jobbra tolódás következményeképpen ezek az orgánumok fokozatosan megszűnnek, s a Kelet Népe — amely hivatva lett volna a Válasz örökébe lépni —, e szerepet — tiszteletre méltó erényei ellenére — már nem tudta betölteni. A mozgalmi jelleg ugyanakkor igényelte a közös akciókat, vitaüléseket, irodalmi esteket, amelyek a Márciusi Front nyilvánosságában — a szerzők és a művek által meghatározottan — politikai jelentést kaptak. Ezek szervezésében 1937—38-ban főszerepet vállaltak az Egyetemi Kör, illetve a debreceni filiálé aktivistái. A megváltozott légkörben az Egyetemi Kör is halálra ítéltetett, s jóllehet 1938 őszén még utóvédharcokat folytattak, feloszlását nem lehetett megakadályozni; 33 6 a repressziók következtében a debreceni hídfőállás sem volt már ekkor védhető. 33 7 A Front fokozatos felmorzsolása szempontjából azonban — épp a Front sajátos jellegéből, „szerveződési sémáiból" következően — különös súllyal esett latba az a tény, hogy a „vezérkarban" erősödtek fel a latensen korábban is meglévő ellentétek. Személyes mozzanatok is motiválták e konfliktusokat, ám a megosztó külső hatásokra adott különböző válaszokat végső soron az egyre markánsabban elkülönülő szellemi-politikai álláspontok magyarázzák. A kérdések teljes körű megválaszolására még nem áll rendelkezésünkre elégséges forrásanyag; a végjáték történetét elsődlegesen Erdei és Bibó látószögéből kíséreljük meg felidézni. Nyilvánvaló, hogy ez a történet egy lehetséges olvasata, jóllehet vélekedéseikben objektív történésekre reflektálnak. A konfliktusok egyik csomópontja Imrédy Béla személyének és programjának a megítélése. A folyamat rekonstrukciójára törekedve, kiindulópontunk nem lehet Imrédy háború utáni megítélése: 1938 májusában Imrédy útja még bizonyos fokig nyitott: korábbi angolszimpátiája, szociális programja sokakat vonz, másokat megtéveszt, a baloldal is üdvözli a nyilasokkal szembeni fellépését. 33 8 A népi mozgalom egyes irányzatai rokonszenveznek kultuszminiszterével: Teleki Pál nemzetpolitikainemzetnevelési programja, hitelessége, affinitása a szociális kérdések iránt, úgy tetszett, széles fronton teremti meg az együttműködés lehetőségét. A zsidótörvények fentebb vázolt recepciója következtében a kormány ez irányú lépései — nem vagy csak egyes exponensekben ébresztettek kételyeket. E tények és körülmények magyarázzák, hogy a legnehezebb években is következetesen antifasiszta Illyés Gyula, 1938 januárjában, korábbi kapcsolatukra építve — Imrédy volt a Nemzeti Bank elnöke, amikor Illyés sajtóreferens volt — Imrédy Bélától kért tanácsot: fogadja-e el a Pesti Napló főszerkesztői posztját. 33 9 Illyés válasza végül elutasító volt, ám e tárgyalás ténye is jelzi, hogy a frontok jelen idejű áttekintése korántsem olyan egyszerű, mint utólagos megítélésük. 33 6 Az Egyetemi Kör megszüntetésének történetét Salamon Konrád rekonstruálta, i. m. 165— 167. old. 33 7 Tóth Pál Péter: Metszéspontok, i. m. 33 8 Üdvözölte is a kormányprogramot a Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt parlamenti frakciója, illetve sajtója. Képviselőházi Napló, 1935—1940. XIX. k. 336. old. 1938. június 22. 33 8 Imrédy Béla az említett időpontban a Darányi-kormány pénzügyminisztere. Illyés Gyula: Naplójegyeztek, 1929—1945. Bp. 1982. Válogatta, szerkesztette, sajtó alá rendezte: Illyés Gyuláné. Bp. 1985. 122—126. old. 97
