Tóth Ferenc szerk.: Hollósy Kornéliának A magyar írók április 13. 1857. A Makói Múzeum Füzetei 67. (Makó, 1990)

g* °§ Amit a nagy dalteremtők Érezének, álmodának, Szent berkében ábrándozván o Ama tündér szép világnak: Ajkidon uj életet nyer; Ébred a dal s égig szárnyal; Napvilágra jö, mikép a o Drága-gyöngy a búvár által, o Vigan csattog most az ének, Majd nyög és sir búval telve... Az a kínnak és gyönyörnek g Szivhóditó bűvös nyelve! o A mi abban fájdalom van, Legyen nálad csupán játék... S üdve szálljon mind a szivre Az a sok szép varázsige Életedben testté váljék! Hanva, junius 9. 1857. Tompa Mihály. o A szűzies szendeség a női jellemnek legégibb, legritkább s ezért ö legvarázslóbb tulajdona; a szép és jó iránti ihlettség pedig az emberi szellemnek legmagasztosabb gerjedelme. — Amaz boldogságot áraszt maga körül; emez önmagában boldogít. Pesten, ápril hó 13. 1857. 5 Balassa tanár. o p Midőn hallgattalak, először sajnáltam, hogy drám Pest, 1857. ápril. 12. o hogy drámát és nem operát irtam. Dobsa Lajos. oo o§ 000s=

gmnr

^=3000£

= mgg=3000&==ag

83u-^=

3000S=g

rjg» =

3QOOS

=- ng&

ig=3QOOS=as

m< =

3OOP 8