Banner János: Apátfalva néprajzi vázlata. A Makói Múzeum Füzetei 66. (Makó, 1990)

Apátfalva község Csanád megyében, Makó és Magyarcsanád közt, a Maros mellett fekszik. Első települése a mai helyétől kissé keletre, a mai Magyarcsanád helyén terült el. Új településének meghatározója a Maros folyó volt, melyhez a nagykiterjedésű legelők és jótermő szántó földek járultak. Ez a három tényező kezdettől fogva megszabta a község lakosainak főfoglalkozását. A halászat, pásztorkodás és földművelés volt az a három foglalkozás, melyet Apátfalva lakossága űzött. A legelők feltörése a pásztorkodást mindinkább háttérbe szorította, s ha ma láthatunk is még a magyarcsanádi határban lévő téres legelőn gulyákat és ménest, azok csak megmaradt emlékei annak a kornak, amelyről a bekai bús melódiájú nóta szól: Ha felmegyek kis bekai halomra, Onnan nézem, merre legel a gulya. Parancsolom a bujtárnak magának, Csapja meg az elejét a falkának. Megcsapta az elejét a falkának, Akkor nézem: hijja van a gulyának. Kis pej lovam pányván van a Cservölgynél Kinek tetszik, menjen rajta tehénért. Megüzentem a bekai gulyásnak, Csapja meg az elejét a gulyának, Hagy választunk ki belőle két csikót, Hagy vágjuk le a lábáról a békót. Ha levágjuk a lábáról a békót, Hát azután hová tegyük a csikót? Majd elhajtjuk amerre a nap lejár, Arra tudom a gazdája sosem jár 3