Banner János: Apátfalva néprajzi vázlata. A Makói Múzeum Füzetei 66. (Makó, 1990)

A lakóház

A szoknya lilaszínű, beleszőtt tarka virágokkal, alján fekete csipke. Alatta 3-4 bő alsószoknya is van fehér vászonból. A kötény sötétkék, fodor nélküli. Fekete harisnya és tarka pillangós papucs van a lábán. Huszonöt éves férj és huszonhárom éves feleség (7. kép). A férfi fekete zsinóros csizmában és ruhában van. A menyecske sötétkék alapú, virágos selyemkendővel, világoskék hímzett galléros testhezállóval. Csipkés szoknyája sötétkék színű. Világoskék fodros kötényén sötétkék csipkebetét. Lábán harisnya és cipő. 19 és 20 éves fiatal lányok (8. kép). A jobboldali simára lefésült, leeresztett hajjal. Tarka virágos testhezállóján sok a csipkedíszítés és a hímzés. A nyak, a megrövidített gallér, a kézelő és a gombolás környékén dús, fekete csipke. A testhezálló alján lévő fekete csipke fölött fehér hímzéssel készült csipke látszik. Tarka csipkés szoknyáját fekete csipkeberakásos betét díszíti. Lábán fehér harisnya és fekete cipő. A baloldali világoskék kendővel és szoknyával, fehér, hímzett testhezállóval, fekete cipőben, fehér harisnyával van. A kézben újabb divatú kis alakú imakönyv, betakarás nélkül. A gyermekek öltözete nemigen különbözik a felnőttek öltözetétől. Ingük és hosszú gatyájuk szabása, ruhájuk varrása és kalapjuk egészen az idősebbek viseletének benyomását kelti. Az asszonyok ruházatát már ismerjük. A LAKÓHÁZ Legrégibb kerítéstípus kétségkívül a sövény kerítés. Ennek két fajtájával találkozunk Apátfalván. Az egyik a font sövény kerítés, amely legtöbbször líciummal van benőve. Készítés módja őseredeti. Levert karók közé van fonva vízszintesen fektetett gallyakból. A másik az álló sövénykerítés, amely a földbe ásott erősebb oszlopokhoz erősített vízszintesen futó doronghoz kötött álló vesszőből készül s az előbbihez viszonyítva nagy anyagmegtakarítást jelent. Ezt a két típust újabban épült házaknál már nemigen látjuk. A maga idejében olcsósága tette célszerűvé. A fonható faanyag pusztulásával olcsóbb kerítés anyagról kellett gondoskodni. Ezt az anyagot a házak készítésére szolgáló föld adta, melyet deszka közt döngölve addig vertek, míg kemény fallá össze nem állt. Ezt a kerítést olcsósága és tartóssága miatt ma is használják. Hogy a ráhulló eső tönkre ne tegye, gyökerével kifelé fordított csutkatővel fedik be, amit aztán a tetején letapasztanak. A kerítést sárral megtapasztják, lesimítják és vagy foltonként tarkára vagy sima fehérre bemeszelik. Kerítést készítenek még lécből, deszkából és téglából is. A deszkából összerótt egyszárnyú kapu a kerítés melletti félfa körül forgatva nyitható. Nem vason forog, hanem gúzzsal van megkötve. Az egyszárnyú kaput azonban csak a legszerényebb építkezésnél találjuk meg. A már csak kissé módosabb emberek kapuja sokkal díszesebb. Két szárnya van, amely prémmel díszített félfákon, vas sarkon forog. A félfák deszkából készített prémezése az egykor faragott félfák emlékét őrzi. A szár13