Banner János: Apátfalva néprajzi vázlata. A Makói Múzeum Füzetei 66. (Makó, 1990)

Történeti áttekintés

vándorlás egész temetőt hagyott ránk, melynek hiteles kiásatása már megkezdődött. A sírok valószínűleg a IV—V. században itt élt nép emlékeit őrizték meg. A 170-200 cm mélységű sírokból edények, kardok, csatok és ékszerek kerültek elő, melyek élénken beszélnek azokról az időkről, mikor az elbukott római világ helyén egy új világ volt kialakulóban. Első lényeges adatunk a község történetéről 1493-ból való, mikor is a csanádi püspök birtokába került. 1514-i parasztlázadás alkalmával „Dózsa György egyik csapata a Maros mellé, Apátfalvára, Csanád ellenébe szállá". Az itt elpusztult urak apátfalvi vértanúk néven kerültek be a kor szomorú történetébe. 1552-ben Ahmed bég seregei pusztították el. Száz év múlva az egykor az apátfalvi erdőben létezett Szecse község használta földjeit. 1649-ben az erdélyi fejedelem Fejér Ábrahámnak adományozta. Ekkor kezd újra lakosság szállingózni a községbe, melyet Kis-Apátfalvának neveztek. 1686-ban az itt lakó 8-10 családdal együtt elpusztították a tatárok. 1697—1751-ig a szerb határőrvidékhez tartozott és sok szerb telepes lakott benne. 1751-ben kamarai igazgatás alá jutott és a szerb határőrök kivonulása után a szomszédos magyar községekből, továbbá Jákóhalmáról és Heves megyéből újabb telepesek jöttek, akik a mai lakosság őseinek tekinthetők. 1762-ben vált külön Csanádtól. Ebből a korból ismeretes a község legrégibb pecsétje is, melyben 1764 az évszám. 1767-ben 128 telkesgazda és 47 zsellér lakja, lélekszáma 964 magyar. 1872 óta négy országos vásár van a községben, melynek forgalmát az 1883-ban elkészült vasútvonal folytonosan emelte. Az utolsó hat népszámlálás adatai szerint a község lakossága a következőképp alakult: Volt 1869 :4000,1880 :4274,1890 :5158,1900 :5318,1910 :5642, 1920 :5741 lakos. Az 1920. évi népszámlálás adatai szerint Apátfalva 5741 lakosa 10,301 négyzetkilométer területen lakik. 2964 nővel szemben 2777 férfi lakosa van. A lakosság túlnyomó része 20—60 éves korig esik. Anyanyelv szerint 5669 magyar, 25 német, 2 tót, 11 román és 4 egyéb nemzetiségű lakosa van. Akik 1400 házban laknak, melyek közül 22 téglából, 139 tégla alappal vályog vagy sárból, 1236 tisztán vályog vagy sárból épült. Cserép tetős 1160, zsendelytetős 21, nádtetős 219. Mint a történelmi részből kitetszik, a község legújabb településében nem régi s így könnyen érthető, hogy a legrégibb, de úgyszólván egyedüli építészeti emléke a XVIII. századból származó plébánia templom. Mikor az új telepesek száma az ötezret meghaladta, Mária Terézia kívánságára a csanádi püspök „Apátfalvát 1753-ban önálló plébániává emelte". 1754-ben már megkezdték a templom építését, amely 1757-ben lett készen, mikor is Szent Mihály tiszteletére a makói alesperes felszentelte. A templom búcsúja a védőszent napján, szeptember 29-én van. A templom belseje mai formájában a XIX. sz. elején alakult ki. 1842-ben újították meg a mellékoltárokat. A templom Szent Anna képét 1854-ben Kargl Károly bécsi, a főoltár Szent Mihály képét Pesky József budapesti festőművész festette. A díszes faragású barokk fapadokat a negyvenes években készí8