Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. A Makói Múzeum Füzetei 65. (Makó, 1989)
Magyar ellentámadások Makó visszavételéért
Arról nincs adat a német iratokban, hogy a Magyarcsanád—Apátfalva körzetében tervezett átkelést a folyón hogyan szándékoztak megvalósítani. A térképeken szereplő vasúti és közúti hidak ugyanis már nem voltak meg. (A vasútit még a 20-as években szüntették meg, a közútit 1940 őszén az Észak-Erdélyi bevonuláskor robbantották fel a románok.) Egyelőre azonban az átkelőhelyhez vezető utat még mindig a szovjet erők tartották kézben. Hogyan készültek fel a szembenálló erők a döntő összecsapásra? A 23. hadosztály szeptember 21-én mozgósított egységei közül a legutolsó zászlóaljak szeptember 30-án és október l-jén érkeztek meg 13 vasúti szerelvénnyel a Dél-Alföldre. A 10 nap alatt teljessé vált hadosztály — a felszerelésbeli és kiképzési hiányokról nem elfeledkezve —, most már viszonylag jelentősebb erőt képviselt. 20 3 A szeptemberi Arad elleni támadástól kezdődően folyamatosan harcoló 8. póthadosztály megmaradt egységeit október 2-án a hadseregparancsnok a 23. hadosztálynak rendelte alá a hatékonyabb vezetés érdekében. A Makótól északkeletre Rákos— Királyhegyes—Pitvaros környékén összpontosuló támadó erőket a város körüli arcvonalból kivont egységekkel még tovább erősítették. Lele és Földeák alatt csak biztosító erők maradtak. A gyülekezési körletben fekvő Pitvarost október l-jén a magyar csapatok kiürítették, lakóit Nagyszénásra telepítették át. 20 4 Friessner vezérezredes parancsa alapján október 3-án készült el a magyar támadási terv. Ezek szerint a 6 zászlóaljnyi támadó erőből 3 zászlóalj október 4-én reggel 6 órakor jobb szárnyával a sámson—apátfalvi csatornára (Csorgóra) támaszkodva előretört Apátfalvára. Ugyanekkor a másik 3 zászlóalj is támad kissé keletebbre, de szintén déli irányába. Mindkét csoportot egy-egy rohamtüzér üteg támogatja, illetve az egész akciót egy német nehéztüzér üteg (a 844. sz.) is segíti. Apátfalva elfoglalása után, a terv szerint: a csapatok nyugatra fordulnak és Makóra támadnak. Közben a 4. SS Polizei páncélgránátos hadosztály a Maroson, Magyarcsanáddal szemben átkel és legalább egy — tüzérséggel felerősített — zászlóaljával részt vesz a Makó elleni támadásban. A város elleni támadást a Kiszombornál álló Matolcsy csoport egységei (közöttük a 54. gyalogezred zászlóaljai) zárják. 20 5 A várost és környékét védő szovjet hadsereg is felkészült az összecsapásra. Veszelik százados naplójában feljegyezte: „... a hadosztály egész védelmi frontszakaszán az ellenség semmi aktivitást nem mutatott ... átcsoportosította erőit, a döntő támadásra készült Makó ellen". A hadtest és hadosztály parancsnokság mindent megtett a védővonalak megerősítése érdekében. Az egyes egységeket átcsoportosították, s az „összes alegységben rövid beszédet mondtak a katonáknak és a tiszteket tájékoztatták a helyzetről". A csapatok megfelelő felkészülését még a hadtest parancsnoka is ellenőrizte. 20 6 A világ nagy rádióállomásai beszámoltak a délmagyarországi eseményekről. E hírek szerint „válságos a helyzet a déli magyar határokon. A német és magyar vezetés minden erőt összpontosított Makó körül, mert Makónál dől el a magyar Alföld sorsa". A német adó beismerte, hogy a führeri parancs ellenére sem sikerült az 20 3 A hadosztály támadó erői 6 gyalogos zászlóaljból és a megerősítésül kapott 2 rohamtüzér ütegből (ütegenként 9 rohamlöveggel), egy tüzércsoportból és egy német nehéztüzér ütegből (a 844. sz.) álltak. g§ HL Filmtár, 1258. sz. tekercs KTB/H. Gr. „Süd" 6810. sz. irat. 20 4 Deák István visszaemlékezése. JAM A. 176/44. 20 5 HL Filmtár, 1258. sz. tekercs KTB/H. Gr. „Süd" 6793. sz. irat. 20 6 Veszelik i. m. 60. 62
