Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. A Makói Múzeum Füzetei 65. (Makó, 1989)
Magyar ellentámadások Makó visszavételéért
nem volt a bevagonírozott zászlóaljnál ez a figyelmeztetés nem sokat ért. A Vásárhelyre szerencsésen megérkező honvédeket a Nagyállomáson ellátták a megfelelő lőszerekkel, sőt még néhány német villámgéppuskát is kaptak. Mivel a legénység ezek kezelésére nem volt kiképezve, mintegy fél napot erre szántak. A következő reggel bevetették a zászlóaljat. Feladatuk az volt, hogy jobbszárnyukkal a Makóiútra, balszárnyukkal a Rác-útra támaszkodva támadjanak Földeák irányába. A fedett terepen nehezen volt megállapítható az ellenfél pontos helyzete. Nagy segítséget jelentett a helyi lakosság, kik viszonylag szabadon közlekedve a tanyák között elmondták, melyik tanyákban vannak éppen a szovjet katonák, ill. harckocsik. Ahogyan távolodott az egység Hódmezővásárhelytől, úgy húzódott szét mind szélesebbre arcvonala, hiszen a két út fokozatosan távolodik egymástól. Elkerülhetetlen volt így, hogy a szétszakadt szakaszok között több helyen is be-, ill. át ne szivárogjanak kisebb szovjet egységek. A beláthatatlan terep miatt a szovjetek is inkább a réteken, erdősávok mellett haladtak előre. E speciális helyzet miatt Földeák és Vásárhely között ide-oda hullámzott az arcvonal. Földeák előtt már nőttek a magyar zászlóalj veszteségei, mert mikor egy korábban megszállt területre értek, a szovjet tűzösszpontosítás már nagyon pontos volt. A bemért adatok alapján vezetett területtűz súlyos veszteségek árán meg is állította a támadókat. 16 3 Azt, hogy a szovjet hadsereg Földeákot meg akarta tartani, más adat is alátámasztja. Kiss Ernő századosnak, az 51. gyalogezred felderítésre előreküldött ezredsegédtisztjének sikerült egészen a község előtti, Szárazéren átvezető hídig eljutni. A híd azonban már alá volt aknázva, s csak a véletlennek köszönhető, hogy a felderítők élve megúszták ezt a vállalkozást. 16 4 A Dunántúlról Hódmezővásárhelyre ezekben a napokban egymás után befutó szerelvényekből kivagonírozó további honvéd zászlóaljakat is azonnal támadásra indították Maroslele—Óföldeák—Földeák irányába. A Makó elleni első közvetlen támadás éppen Marosleléről (akkor Püspökiele) indult ki. A várost elfoglaló szovjet egységet nem érte azonban váratlanul a támadás. A 767. ezred három zászlóalja lövész és futóárkokat ásott a város északnyugati, északi és északkeleti szegélyén. A harckocsizászlóalj itt lévő tankjai gyorsan mozgó alakulatként a város központjában álltak készenlétben, hogy I. A. Jermolajev őrnagy rendelkezése szerint a leginkább veszélyeztetett pontokra siessenek. Az ezred a város védelmének megerősítésére egy tüzér csoportot is kapott. A szovjet parancsnokság az Arad—Csanádi Takarékpénztár főtéri épületébe költözött be. (Ma Kállai Éva Diákotthon.) Rádiója előbb a bérpalota tetejéről, majd mikor ez belövést kapott, a takarékpénztár tetejéről sugárzott. A trén a főtéren és a környező utcákban volt. 165 A beérkező tüzérség legerősebben a város északnyugati részét védte. További ágyúk, aknavetők voltak a Szent István téren, Almássi utcán és az orosz temetőben; sorozatvetők álltak a Táncsics utcában, Aradi utcán, az újvárosi református és katolikus templom között. A tankok közül kettő a Kölcsey utcában állomásozott. 16 6 A Makót védő erők végeredményben nem voltak nagyok, hiszen a 767. ezred zászlóaljait a szeptember 28—29-én beérkező négy-öt löveg, két sorozatvető és a már itt lévő 2—3 16 3 Bátky Zoltán hadnagy visszaemlékezése. JAM A. 1254. 86. 16 4 Kiss Ernő százados visszaemlékezése. JAM A. 1335. 89. 16 5 Igaz Lajos visszemlékezése. JAM A. 1131. 85. 16 6 Diós Sándor visszaemlékezése. JAM A. 178/7. Kotomán Sándor visszaemlékezése. JAM A. 178/24. Kiss Lajos visszaemlékezése. JAM A. 178/51. Simon Antalné visszaemlékezése. JAM A. 178/43. Kovács József visszaemlékezése. JAM A. 178/20. 52
