Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. A Makói Múzeum Füzetei 65. (Makó, 1989)
Makó ostroma
Ez az esemény azonban már szeptember 26-án hajnalban, a Makó elleni általános támadás megindulásakor történt. Jermolajev őrnagy terve szerint 4,37-kor röppentek föl a roham kezdetét jelző piros rakéták. A támadók ekkor már több helyen is benn voltak a városban. Az este 6 órától tartó harcban a szovjet katonák északkeleten túljutottak az újvárosi állomáson, majd az újvárosi templomokon, s hajnalban a város belsejéhez közeledtek. A magyar katonák, miután a védelem szilárdabb pontjai (állomás, téglagyár) elvesztek, igyekeztek hátrahúzódni a főtér felé. Akiknek ez már nem sikerült, vagy fogságba estek, vagy egynéhányan át tudtak öltözni a közeli házakban. A város központját elérő katonák reggel a városházán tartalékban lévő szakasz, a zászlóalj parancsnokság, gazdasági részleg tagjaival a főtéren a városháza előtt próbálták mégegyszer felvenni a harcot. Létszámuk itt hozzávetőlegesen 130 fő lehetett. 15 3 Ezt a csoportosulást jelentette második védővonalként a szovjet felderítés. 15 4 A 3. magyar hadsereg parancsnoka ugyanekkor jelentette feletteseinek, hogy a ,,23. tartalékhadosztály részeit Makón körülzárták. A városban utcai harcok". 155 A Dél hadseregcsoport naplója ehhez még hozzáfűzte, hogy Makónál „a helyzet egyszerűen tisztázatlan". 15 6 A város főterén ismét felerősödő harcban mindkét részről többen estek el. A szovjet katonákat és tiszteket a helyszínen, a HŐsök szobra kertjében még aznap eltemették. A városban harcoló utolsó magyar egység akkor kezdte meg a végül meneküléssé gyorsuló visszavonulást, amikor 9 óra fele az északnyugatról jövő szovjet katonák elérték fedezetlen balszárnyukat. Egyetlen útvonal volt még szabad számukra, a hidakhoz vezető Szegedi utca. A kölcsönös lövöldözésnek még ezen az útvonalon is voltak áldozatai. Az utca végén, a töltés alá kiérve látták meg, hogy a hidakat védő csendőröket már legyőzték, a hidakat pedig a robbantó különítmény a kora reggel megkapott külön hadseregparancsra fölrobbantotta. A menekülő honvédek a legelőn keresztül a töltés és a Maros között húzódó csipkési szőllőkbe futottak. Végül a Maros északi partján eljutottak a tápéi komphoz, és átkeltek a biztonságot jelentő Tisza túlsó partjára. A zászlóalj parancsnoka a kompátkeléskor megállapította, hogy összesen 204 katonája és egy teherautója tudott kijönni a városból. A teljes parancsnoki iroda, gazdasági hivatal, konyha, raktár, s minden egyebek a katonák személyes felszerelésével együtt a városban maradt. Az 51. ezred III. zászlóaljából megmaradt — s ezután parancsnokáról „Bán-csoport"nak nevezett — egység az átkeléssel nem hagyta el végleg a város környékét, mert az 1—2 nap múlva induló ellentámadásokban ismét találkozunk velük. A főtéri harcok befejeződése után nemsokkal értek be az Aradi utcán a keletről támadó csoportok. A szovjet katonák átkutatva a városházát néhány foglyot ejtettek (sebesültek), ill. szemben az állomásparancsnokság épületében megtalálták a zászlóalj irodáját és a mellette lévő helyiségben a városi levente zenekar hangszereit. A városban ekkor már csak itt-ott lehetett szórványos lövöldözést hallani. Délelőtt „10 óra 15 3 Bárányi i. feljegyzés Bán Ödön százados visszaemlékezése. JAM A. 1162. 85. 15 4 Veszelik i. m. 33. Shvoy i. m. 290. „Makón is bent vannak az oroszik, egy hír szerint fele az övék, fele a mienk." Fábián Pál visszaemlékezése. JAM A. 178/2. Egy magyar tiszt Tápéról jelentette este: „Makó főterén az ellenséggel a harcot felvettem. Néhány halott és sebesült hátrahagyásával éjjeli szállásra és lőszerkiegészítésre Tápéra visszavonultam. Kérek fegyver és lőszer kiegészítést. Reggel a harcot újra felveszem." 15 5 HL Filmtár, 1258. sz. tekercs ICTB/H. Gr. „Süd" 6698. sz. irat. 15 6 HL Filmtár, 1251. sz. tekercs KTB/H. Gr. „Süd" 1944. szeptember 26. 48
