Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. A Makói Múzeum Füzetei 65. (Makó, 1989)
Makó ostroma
A szovjet hadsereg gyűrűje ezen a napon mind szorosabbá vált a város körül. A szeptember 24-e este Földeákot elfoglaló 799. ezred katonái már Óföldeákért harcoltak, s ezzel észak feló'l is be kívánták zárni a várost. Makótól délre szeptember 25-én a magyar katonák a hidak közvetlen előterét még tartották és Ferencszálláson keresztül megvolt az összeköttetésük Szeged felé is. A Nagykikinda körül álló német hadosztály el akarta vágni a Kiszomborig előretört szovjet csapatokat a főerőktől, s ezért észak-északkeleti irányba támadott. Előretörés kezdetben sikeres volt és 25-én Pészakot is elfoglalták a németek. Ennek az előretörésnek tulajdonítható, hogy a szeptember 25-e hajnalban Kiszomborra bevonult szovjet egység másnap reggelre visszahúzódott a községből. Szeptember 26-án „...reggel mise után szétnézek, mindenki csodálkozva jár az utcán, az éj folyamán csendben, észrevétlenül visszavonultak az oroszok Nagyszentmiklós felé. Senki földje volt Kiszombor" —jegyezte fel a község plébánosa. Mialatt Makó körül egyre szorosabbá vált a Vörös Hadsereg gyűrűje, Heszlényi altábornagy még mindig Arad elleni támadást tervezgetett. Ehhez kiinduló állásként a Maros északi partján a 23. tartalékhadosztályt Battonya—Pécska vonalra akarta előreküldeni úgy, hogy ahhoz délről a 4. SS Polizei páncélgránátos hadosztály arcvonala csatlakozzon. Az elképzelésének alapvető hibája csak az volt, hogy a 23. hadosztály többsége még mindig nem érkezett meg kijelölt helyére, Hódmezővásárhely—Makó területére. A német hadinapló szeptember 25-i bejegyzése szerint a hadosztály folyamatos szállításban volt, s vonataiból ezen a napon 6 érkezett meg a szegedi állomásokra. 14 3 A lassan-lassan befutó zászlóaljak azonban még arra sem voltak elegendőek, hogy az arcvonalon tátongó hatalmas réseket úgy ahogy betömjék. Ennek alapján kissé túlzónak érezzük a hadseregparancsnok terveit olyan csapatok előretöréséről, melyek még a harctér közelében sincsenek. Heszlényinek is eszébe juthatott, hogy legalább a jelenlegi, úgy-ahogy tartott frontot kellene előbb megerősíteni. Ez sem ment volna a németek segítsége nélkül. Kérni azonban lehetett, s a kívánságlistán egy rohamtüzér dandár, egy páncélosvadász osztály, egy tüzérosztály és egy légvédelmi tüzérezred szerepelt. 14 4 Makóra — szeptember 24-én — meg is érkezett egy fél üteg (!) két darab 10 és feles ún. „Göring" tábori tarack. A lövegek a margitai hídnál foglaltak tüzelőállást. Innen tűz alatt tudták tartani a földeáki és az igási utat. A tüzérek azonban nem sokáig maradtak a városban. Ahogyan szűkült a gyűrű, felcsatolták lövegeiket és amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan elmentek a városból. Míg tüzelőállásban voltak, tehergépkocsijuk többször vitt hátra sebesülteket az újvárosi frontvonalról. 14 5 Milyen volt valójában ez a „frontvonal"? M. M. Minaszjan szovjet hadtörténész Délkelet-Európa felszabadításáról írt munkájában megállapítja, hogy a szovjet csapatok gyors előretörése következtében a magyar—német erők csak ún. „tábori típusú" védelmet tudtak kiépíteni. Ez a védelmi rendszer tűz és páncéltörő fegyverekkel ellátott támpontokból, ellenállási csomópontokból és azokhoz kapcsolódó aknamezőkből állt. A makói védővonal meg se közelítette ezt a rendszert. Nem voltak páncéltörő fegyverek, nem volt aknamező és a tűzfegyverek száma is igen csekély volt. Nagyon kevés volt továbbá maga a katonai erő. Az 51. gyalogezred III. zászlóaljának létszáma összesen 804 fő volt. Az elsőként szeptember 23-án este beérkezett része 2 nap óta folyamatosan harcolt, s így mire a front elérte a várost, már voltak veszteségei. (Mintahogyan a Pécskánál szeptember 20-án még 26 főnyi határvadász szakaszból szeptember 25-re már csak 12 katona ért be Makóra.) A Szegedi utca végétől a hidakig a csendőr 14: 1 HL Filmtár, 1251. sz. tekercs KTB/H. Gr. „Süd" 1944. szeptember 25. 14 4 HL Filmtár, 1258. sz. tekercs KTB/H. Gr. „Süd" 6677. sz. irat 14 5 Bán Ödön százados visszaemlékezése. JAM A. 1162. 85. 45
