Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. A Makói Múzeum Füzetei 65. (Makó, 1989)
Makó védői
tály katonái harcoltak a város körül, ezért érdemes megvizsgálni, hogyan készültek fel a várható feladatokra. A hadosztályparancsnok szeptember 9-én adta ki intézkedését az alakulatok összekovácsolására és a magyarországi tevékenységre való felkészülésre. Az első és legfontosabb teendő, hogy a hadosztály minél előbb ütőképes legyen. Az ennek eléréséhez szükséges mennyiségi és minőségi feltöltésben, a fegyverzettel, ruhával, korszerű páncéltörő fegyverekkel való itthoni ellátásban a hadosztályparancsnok bízott. A kint lévő hadosztály alapvető hiányosságokkal küszködött. Ennek megfelelő volt alkalmazása is: „biztosító szolgálatot" látott el. A parancs tehát kimondta, hogy az alegységeket fel kell készíteni a soralakulatokkal való harcra. A kiképzés súlya a védelmi harc, a páncélelhárítás legyen. Meg kell ismerni (!) és gyakorolni kell védelemben a betörés elhárítását, az áttörés megakadályozását visszavétellel, illetve a betörés elreteszelését. Meg kell ismerni a korszerű védőállás kialakítását, súlypontban a páncélelhárítás kérdésével. A páncéltörő fegyverek alkalmazásának megismerésén túl a páncélos közelharcot is megtanulni rendelte az utasítás. A parancs rendkívül nagy súlyt fektetett a „lelki előkészítésre", hisz most már a „magyar föld megvédéséről van szó". A zászlóaljparancsnokoknak a legénység oktatásakor „nem borúlátást, hanem a végső győzelembe vetett hitet" kellett kialakítaniuk. Ez a szovjet frontot járt katonákban már igen nehezen sikerülhetett. Az ellenkező irányú eszmék növekvő térhódításáról tanúskodik a parancs utolsó mondata: „A kommunista törekvéseknek kíméletlen szigorral kell elejét venni." 8 2 A 23. tartalék hadosztályt szeptember elejétől folyamatosan, végül is Szombathely—Kőszeg—Körmend—Nagykanizsa területére hozták haza. Az itthoni feltöltés — felszerelés azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Az 54. gyalogezred parancsnoka pl. szeptember 11-i napiparancsában Nagykanizsán még mindig ezt írta: „... úgy személyi, mint anyagpótlás terén minden lehetőt megtenni, hogy a bármikor várható elvonulási parancs minél ütőképesebbnek találjon bennünket! Sisakkal és gyal. ásóval mindenki mielőbb el legyen látva" ! 8 3 Micsoda távolság van még a gyalogsági ásótól a páncélökölig. A mintegy tízezer főből álló hadosztály továbbra is jelentős felszerelési hiányosságokkal küszködött. Tüzérsége, páncélelhárító fegyverei nem voltak. Joggal állapíthatta meg a moszkvai rádió magyar adásának kommentátora, „ez a hadsereg összehasonlíthatatlanul rosszabbul van felfegyverezve mint a német haderő" ! 8 4 A legénység az ország legkülönbözőbb területeiről származott (Zemplén, Bácska, Nyugat-Magyarország, Budapest, Nyírség). Jelentős számban voltak közöttük kárpátaljai ruszinok. A tisztikar ugyanígy nagyon sok helyről és alakulatból érkezett, s egymást egyáltalán nem ismerte. Lényeges különbségek voltak ekkorra már a honvédség tisztjeinek beállítottsága, nézetei között. A hadosztályon belül legélesebben ez a nyilas hatalomátvétel után mutatkozott meg, mikor a hadosztályparancsnokot leváltották, az 51. ezred III. zászlóalja pedig megtagadta az eskü letételét Szálasira. Két nap múlva a hadosztály új vezetése úgy intézte, hogy a zászlóalj saját aknamezőre futott és 42 tagja meghalt. 8 5 A másik táborba tartozók rendületlenül hittek a német fölényben, s még ekkor is a végső győzelemről beszéltek. A 23. tartalékhadosztály parancsnoka (1944. okt. 8 2 uo. 8 3 uo. 8 4 Országos Levéltár MTI Rádiófigyelő 1944. szeptember—október K. 428. 1309 csomó. 1944. szeptember 22. 18. old. 8 5 Bán Ödön százados visszaemlékezése. JAM A. 1162. 85. 30
