Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. A Makói Múzeum Füzetei 65. (Makó, 1989)
A háború közeledésének jelei és Makó kiürítésére tett intézkedések
nap, szeptember 24-én délelőtt, ill. a déli órákban történt meg. Az államvezetés tehetségtelenségének nem lehet a fenti zűrzavarnál jobb példáját találni. Szeptember 23-án jelentették Csanádpalotáról, hogy „a határ felé partizánok tapogatóznak előre". 6 9 Ezen az estén a polgármester-helyettes rendelete szerint 7 órától reggel 6 óráig az utcákon tartózkodni, közlekedni már szigorúan tilos volt. Kivételt képeztek természetesen a közérdektől szolgálatot teljesítők: orvosok, szülésznők, postások, vasutasok és tisztviselők. A kijárási tilalommal egy időben rendelték el a szesztilalmat is a városban. 7 0 Az újvárosi állomásról éjjel 1/4 11-kor ment el az utolsó vonat Hódmezővásárhely felé, s ezzel leállt a menetrendszerű vasúti forgalom. 71 Éjjel még befutott Battonyáról egy telefon a megyére, hogy a szovjet csapatok a község alatt állnak. Vasárnap, szeptember 24-e is egy telefonbeszélgetéssel kezdődött a vármegyeházán. A főispán beszélt Horváth államtitkárral, aki ,,jó híreket közölt" és utasította a főispánt, hogy mindazok a vármegyei és községi tisztviselők, kiknek székhelye nincs közvetlenül veszélyeztetve, térjenek oda vissza és folytassák működésüket. A helyzet javulását a szeptember 23-i battonyai szovjet harckocsitámadás megállításának híre jelenthette, — ha egyáltalán eljutott Pestre! Az igaz, hogy itt meg kellett állni a szovjet erőknek és csak szeptember 26-án folytathatták a támadást, azonban előrenyomulásuk Battonyától nyugatra (Csanádpalota) irányába és északkeletre (Dombegyház—Kevermes—Lőkösháza felé) tovább folytatódott. Az utasítás így ismét a minisztériumnak a valódi helyzetről való teljes tájékozatlanságát bizonyította. Ám nemcsak országos szinten volt nagy a fejetlenség, de a városban is. Míg a főispán utasítására délelőtt folytatták az előző nap kiragasztott plakátok leszedését, a vasárnap reggeli Makói Újság első oldalán hozta a kiürítési felhívás — időközben már túlhaladottá vált — szószerinti szövegét. 1944. szeptember 24-én jelent meg a Makói Újság utolsó száma. A szerkesztőség e vasárnapi lapszám utolsó oldalán lehozta Románia és Magyarország keleti részének térképét minden cím, magyarázó szöveg, felirat nélkül. Térképet addig még soha nem közöltek a lapban. Lehet hogy a szerkesztőség néhány tisztán látó tagja így akarta rádöbbenteni a makóiakat a valóságra. A lap elején a tordai harcokról olvasva „Sikeres elhárító harcok Arad, Nagyvárad és Kolozsvár térségében", majd a térképre pillantva mindenki levonhatta a következtetést. Akárki és akármilyen szándékkal tördelte oda azt a térképet, többet elért vele, mint az összes addigi vezércikkek együttvéve. A városházán és a megyeházán vasárnap délelőtt mind lázasabb lett a készülődés a menekülésre. Az iratok égetése még ekkor is tartott. A város vezetői a még itthon lévő két autóval tervezték az indulást. A gépkocsivezető tűzoltóknak a polgármesterhelyettes hadbírósággal fenyegetve parancsolta meg az autóvezetést. 7 2 Délben érkezett a hír Csanádpalotáról, hogy a szovjet csapatok már közvetlenül a határt támadják. A battonyai főszolgabíró ugyanekkor arról tájékoztatta az alispánt, hogy a magyar egységek a község szélén védővonalat építenek ki. Még mindig csak déli 1 óra volt és már Kiszombor feladása is felmerült Dávid József állomásparancsnokban. A városi rendőrlegénység és csendőrség nem várta meg az utolsó pillanatot, hanem kerékpárra pattanva a földeáki úton menekült Vásárhelyre. 7 3 Az efféle 8 0 Tiszaföldvári jkv. Makói Újság, 1944. szeptember 24. 7 1 Horváth János vasutas visszaemlékezése. JAM A. 178/46. 7 2 Bárányi i. feljegyzés 7 3 Bán Ödön százados visszaemlékezése. JAM A. 1162. 85. 25
