Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. A Makói Múzeum Füzetei 65. (Makó, 1989)
A háború közeledésének jelei és Makó kiürítésére tett intézkedések
tói magáncélból már tilos volt a Tiszától keletre eső területekre utazni. Ettől a naptól megengedett volt a lakosság önkéntes távozása az ellenkező irányba, mert a megye területe már beleesett a harctértől számított 50 km-es sávba. Nem sok biztatót láthattak a menekülők a Tisza mentén sem. A szegedi közúti híd szeptember 20-ától alá volt aknázva, s a folyó mentén földerődítményekből kialakított védővonallal akarták a szovjet erőket megállítani, ha netalántán Erdélyben és a Kárpátokban ez nem sikerülne. Még ekkor is voltak azonban olyanok, kik le merték írni „... nem lesz rá szükség, hogy egyetlen puskát is elsüssünk Makó védelmében", mert az nem történhet meg, hogy a Vörös Hadsereg idáig elérjen! A város polgármestere — Bécsy Bertalan — ezzel szemben sokkal borúlátóbban ítélte meg a helyzetet, s szeptember 21-én a város gépkocsijával, melyet a tűzoltóság egyik tűzmestere, — Füzes Károly — vezetett Budapestre utazott. 5 6 Szeptember 20-án kapta az alispáni hivatal az első jelentéseket a vármegye határát elérő szovjet csapatokról. A baítonyai főszolgabíró azt jelentette, hogy az ellenség közvetlenül a községet fenyegeti. A torontáli főszolgabíró pedig, hogy Nagyszentmiklós felé egy zászlóaljnyi román katonaság felvonult. Szeptember 21-én késő estétől másnap délelőttig tartott az elvetélt és komolytalan kísérlet Makó katonai közigazgatásának megszervezésére. Csütörtök éjjel 11 órakor érkezett meg Szegedről a vármegyeházára Kiss G. Jenő százados egy hadnagy és két tábori lelkész kíséretében azzal a feladattal, hogy a megyében a katonai közigazgatás megkezdje működését. A vármegye alispánjával közölték hivataluk helyiség igényeit és azt, hogy másnap reggel 8-kor jön ki Szegedről Tilger vezérőrnagy, a katonai közigazgatás vezetője az alispáni hivatalban tartandó megbeszélésre. Péntek hajnali 3-kor a két tábori lelkész Kiss százados üzenetét hozta a megyeházára, miszerint csoportjával kiment védeni a Maros hidat, mert az „oroszok ... a várostól 18 km-re vannak"! Arról, hogy melyik irányból jönnek a szovjet csapatok, milyen erőkkel, mélyen hallgatott az üzenet. Különösnek tűnik, mikor egy közigazgatási csoport „hivatalnok" katonái egyszerre csak harcba akarnak szállni a szovjet tankokkal, néhány oldalfegyverükkel ! Olyan hírek is keringtek a városban, hogy inkább Leiére mentek ki békésen éjszakázni egy majorba. Tilger Ferenc vezérőrnagy másnap a bejelentett időben nem jelent meg Makón. A százados 9 órakor már kissé idegesen közölte az alispánnal, hogy minden pillanatban várja főnöke megérkezését. A tábornok 11-ig sem jött, ekkor a százados bejelentette, hogy már nem is jön, sőt a katonai közigazgatási csoport előre küldött tagjait is visszarendelte Szegedre. Ezzel — amilyen váratlanul kezdődött, olyan hirtelen — be is fejeződött a katonai közigazgatás dicstelen szereplése Makón. 5 7 Dávid József ezredes, az állomásparancsnokság vezetője szeptember 22-én telefonon kapta meg Szegedről az V. honvéd kerületi parancsnokság rendeletét, hogy a város bel- és külterületéről minden 18 évestől 50 éves korú hadköteles férfi (a tartalékos tisztek 60 éves korig) 3 napi hideg élelemmel, jó cipővel és megfelelő ruházattal azonnal gyülekezzenek a városháza udvarán. A végrehajtásért felelős polgármesterhelyettes a hirdetményt még ezen a napon kiadta, ill. dobolással a városban közhírré és végrehajtását kötelezővé tette. 5 8 A Makói Újság szeptember 23-i számának első oldalán kiemelt szedéssel hozta le a felhívást. A rendelet a községekbe is eljutott, s a hadköteles férfiak és 3. korcsoportbeli leventék — az elrejtőzöttek tanyára kihúzó5 6 MVL Kigyűjtött iratok 1944. szám nélkül. Bárányi János feljegyzése: „Szeptemben 21-től a makói tűzoltóságtól milyen működést követeltek" címmel. Füzes Károly visszaemlékezése. JAM A. 1257. 86. 5 7 Tiszaföldvári jkv. 5 8 MVL Pm. h. i. 22358/44. 18
