Halmágyi Pál: A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. A Makói Múzeum Füzetei 65. (Makó, 1989)

Az Arad elleni magyar támadás és a szovjet csapatok megjelenése a Maros völgyében. Arad elvesztése

Mi — a bekövetkezett eseményeket már ismerve — tudjuk, hogy a támadó hadosztályok egyik célkitűzésüket sem tudták megvalósítani. Nem sikerült szilárdan összekapcsolni a magyar és német vonalakat, a Torda körül dúló harcokból nem vontak el miattuk szovjet erőket, és bár elérték a folyóvölgyek kijáratait, erejük kevés volt ahhoz, hogy a szovjet csapatokat ott feltartóztassák. Szeptember 13-án tehát a VII. hadtest 4. és 12. hadosztályaival a nagyvárad— gyulai határszakaszról a Fekete-Körös völgyében Belényes, ill. a Fehér-Körös völgyében Borossebes irányába kezdte meg az előrenyomulást. A Fehér-Körös mentén előretörő egységek Kisjenő elfoglalása után kétfelé váltak. Egyik részük az eredeti cél, Borossebes irányába támadt tovább, másik részük pedig délnek fordult, a Szigethegység lábánál fekvő Pankota és Világos irányába. A Békéscsaba—Battonya körzetében összpontosított IV. hadtest 20., 8. és 6. hadosztályaival, az 1. magyar páncéloshadosztály és az 1. póthuszárezred részeivel ugyanezen a napon Arad—Lippa irányába indult meg. A hadtest balszárnya a trianoni határt átlépve Kürtös—Sofronya irányából északról, jobbszárnya pedig Tornya felől, nyugatról támadt Aradra. A támadások elől az 1. román hadsereg védekezőkésleltető harcokat folytatva mindenütt visszavonult. Szeptember 13-a estére az 1. magyar páncéloshadosztály részei bevonultak Aradra.

1

9 A főirányban támadó magyar, ill. a bánáti német csapatok szárnyain, magyar határvadász erők is benyomultak Románia országhatár melletti területeire. Akcióik szintén alig ütköztek ellenállásba, hiszen a hadsereg visszavonulásával a határ menti granicsár és csendőr őrsök is hátrahúzódtak. A Marostól északra, a battonyai—csanádpalotai határszakaszon összevont egységek Nagylak és Pécska elfoglalásával biztosították az Aradra bevonuló hadtest jobbszárnyát. A Marostól délre előrenyomuló határvadászok Perjámosig jutottak el, s így ismét magyar fennhatóság alá került Nagyszentmiklós, Őscsanád, Óbéba s még jónéhány kisebb torontáli település.

2

0 Egy fiatal tiszt önkéntes jelentkezőkből alakított egységével pedig Billédig, a Bánátban harcoló 4. SS. Polizei páncélgránátos német hadosztály területéig nyomult előre. A határ menti magyar községekben a határvadászokat mindenütt kitörő lelkesedéssel fogadták. Nagyon sok katonának — mivel mind erre a vidékre, Makó és környékére való volt — rokona, ismerőse élt az elszakított falvakban. A néhány nap alatt, míg ott voltak a katonák ellátásában is segítséget nyújtott a lakosság.

2

1 Érdekes epizódja e mozgalmas, s az országhatárt rövid időre ismét megszüntető szeptemberi napoknak a következő esemény: megszokott volt, hogy Makóról, Apátfalváról a fiatal feleségek vasárnaponként felkerekedtek és gyalog vagy kerékpáron a közeli Őrsökre behívott férjeikhez indultak látogatóba. Mikor a szeptember 17-i vasárnapon nem találták őket pl. a nagylaki határvadászőrsön, mert már átvonultak Romániába, utánuk mentek és Perjámoson találkoztak is velük.!

2

2 A Pécskára bevonuló határvadász szakasz a falu addigi — román adminisztrációt képviselő — bíráját leváltotta és helyébe magyar bírót választatott. A kiszombori plébánost pedig a porgányi hívek keresték fel, hogy ismét vegye át lelki gondozásukat, mert Trianonig hozzá tartoztak.

2

3 1

9 Magyarország hadtörténete. 389—390. 2

0 Kelemen Ferenc: Az utolsó napok krónikája. (Új dokumentum Csanád megye és Makó felszabadulásáról.) Tiszatáj, 1970. 6. szám. Mucsi Balázs határvadász visszaemlékezése, a makói József Attila Múzeum Adattára 1161. 85. (Továbbiakban JAM A.) 2

1 Márton Ferenc határvadász visszaemlékezése. JAM A. 1259. 86. 2

2 Bernáth Imréné visszaemlékezése. JAM A. 1268. 86. 2

3 Márton Ferenc határvadász visszaemlékezése. JAM A. 1259. 86. 10