Fenyvesi László: Makó mint hódoltsági nagyváros a 16. században. A Makói Múzeum Füzetei 64. (Makó, 1989)

A mohácsi csatavesztéstől Mehmed bég és Szapolyai találkozójáig

feljebb elősegíti a kibontakozást), hanem egy rendkívül hosszú, bonyolult, időleges visszaesésektől sem mentes folyamat lassú betetőzése.

2

0 E nem csekély horderejű problémákat megfontolva, s figyelembe véve a hazai mezővárostörténeti kutatás újabb eredményeit is, teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a XVI. század közepi Makó mezővárosi fejlettségi szintje nem a semmiből, máról holnapra jött létre, hanem egy hosszadalmas, több évszázados evolúciós folyamat lezárulásaként, betetőzéseként. Az esetlegesen ránk maradt, szórványosan felkutatott írásos forrásokból kiolvasható oppidum, mezőváros (illetve Makónak az 1550-es években készített pecsétjén szereplő „Varas") kifejezés első(?) megjelenését

21 semmiesetre sem értékelhetjük úgy, mint az adott helység paraszti cívisvárossá válásának megfellebbezhetetlen bizonyosságú határkövét. Makó mögött a XVI. század derekán már legalább egyévszázados, tényleges mezővárosi fejlődésnek kellett állnia ahhoz, hogy azt a gazdasági-társadalmi-kulturális-demográfiai szintet elérhesse, melyet a továbbiakban részletesen elemezni fogunk. Feltevésünk szerint, valóságos gazdasági fejlettsége alapján, a Maros menti település alighanem már Hunyadi Mátyás országlása idején (1458—1490) besorolt a tiszántúli mezővárosok közé, annak ellenére, hogy még 1495-ben is „Makofalwa" gyanánt említi egy oklevél.

2

2 Csakhogy ebből a régies névalakból nemigen lehet messzemenő következtetést levonni, hiszen a távoli királyi kancellária írástudói, a kezükben levő, korábbi iratok alapján, sokszor még évtizedeken át, esetleg fél évszázad múlva is hűségesen megőrizték a korukban már régen elavult helynévváltozatokat is. A hosszú gazdasági-társadalmi fejlődés eredményeként az egykori Velnök, utóbb Felvelnök, majd Makófalva mint uradalmi központ, közlekedési gócpont, folyami révátkelőhely, vámszedő és vásártartó centrum, legkésőbb a XV. század végére a Tiszántúl Maros — menti piackörzetének egyik legjelentősebb mezővárosává emelkedett, mely alapvető változást a XVI. század második évtizedétől a korábbi, falusias jellegre utaló névalak Makóra rövidülése,

2

3 illetőleg az oppidum és város megjelölések általánossá válása, a mezővárosi magisztrátus saját pecsétjének a feltűnése egyértelműen jelez. A mohácsi csatavesztéstől Mehmed bég és Szapolyai találkozójáig Mint annyi más helység a nagy folyók mentén, Makó és általában a Tisza—Marosszög népe is a mohácsi vereség után, 1526 őszén került először közelebbi ismeretségbe a Budáról visszatérő oszmán-török seregek pusztító osztagaival.

2

4 A Tisza-mellék módszeres feldúlásáról és kirablásáról szűkszavú, hiteles forrás tanúskodik, Szülejmán szultán hivatalos hadjárati naplójának szeptember 28—október 3-a közti fejezete. 1526. szeptember 28-án, pénteken a szultáni írnok a következőket jegyezte be a hadinaplóba:

2

5 „Negyedik állomás, 5 mérföldnyire, a Tisza vize partján, Szegedin városa mellett... Eső is esett. A város lakosai előre hírét vévén, hogy jön a török, családjaikkal és 2

0 Mályusz Elemér: A mezővárosi... 1953. 129—191.; Székely György: Vidéki... 1961. 309— 343.; Fügedi E.: Mezővárosaink... 1981. 336—363.; Blazovich L.: A mezővárosi... 1983. 394—403.; Bácskai Vera: Magyar mezővárosok... 1965. 142 p., uő: A gyulai... 1968. 432—456. 2

1 „15(55?): MAKÓ VARAS PECZETI" (Reizner J.: Makó... 1892. 79.) 2

2 MOL.D1.29.566. (1495). 2

3 Inczefi G.: Földrajzi... 1970. 198—199.; Kiss Lajos: Földrajzi... 1980. 400. 2

4 Erről bővebben: Fenyvesi: Szentes... Kzt. 1986. 8—12.; Bánkúti Imre: Az Alföld... 1957. 15—27.; Kelemen F.: Makó... 1970. 4. 2

5 Thúry József: Török... II. 1896. 320. 6