Fenyvesi László: Makó mint hódoltsági nagyváros a 16. században. A Makói Múzeum Füzetei 64. (Makó, 1989)

Tolna a XVI. században a Duna-mellék messze legnépesebb és legfejlettebb hászvárosa volt.

8 Ráckevével, mely a XVI. század derekán akkora gazdasági-társadalmi potenciállal rendelkezett, mint a budai szandzsák 14 hászvárosának fele együttvéve, e sorok írója foglalkozott.

9 Kecskemétnek szerfölött gazdag helytörténeti irodalma van, melyből elegendő' itt utalni Hornyik János múlt századi levéltáros ma már egynémely viszonylatban forrásszámba menő, négykötetes városmonográfiájára, illetőleg a mezőváros XVI. század közepi viszonyairól készített feldolgozásunkra.

10 Ez utóbbi tanulmány 99 táblázatából 35-ben — a komparatisztikus vizsgálati módszer alkalmazásával — összevetettük Kecskemét különféle viszonyait mintegy negyedszáz hódoltsági mezővároséval, köztük Makóéval, melynek eredményeit a továbbiakban úgyszintén felhasználjuk.

1

1 Kiskunhalas régi és újabb monográfiái ugyancsak utaltak a település jelentős szerepére a török időkben, melyet a Kiskunság hódoltsági történetével kapcsolatos kutatásaink teljes mértékben megerősítettek.

1

2 Simándról ugyan nem készült még önálló feldolgozás, ám a török adódeftereken kívül a Márki Sándor, Karácsonyi János, Bácskai Vera, Szakály Ferenc és Káldy-Nagy Gyula által közölt szórványadatok meggyőzően rávilágítanak korabeli jelentőségére, melyet egyébként Oláh Miklós érdekes leírása is megtámogat.

1

3 Semmi kétség, Prépostváry nem vetette el a sulykot: valóban a legjelentősebb hódoltsági mezővárosok közül említett meg kapásból mintegy tucatnyit, minden bizonnyal főleg azokat, melyekre a nagy magyar bázisvégvár — Gyula 1566-os elestét követően — fokozatosan igyekezett kiterjeszteni a befolyását, több-kevesebb rendszerességgel és sikerrel bevonva őket a rendkívül szívós kitartással kiépített hódoltsági vártartományába, azaz inkább csak afféle anyagi-gazdasági, no meg az információs-hírszerzési érdekszférájába. Csupán a Nagy Magyar Alföldön jóval több, mint száz olyan mezővárosról, török-balkáni palánkvárról maradtak fenn különféle információk, melyeknek sokrétű viszonyait feltétlenül érdemes és szükséges lenne részletesen feltárni. Mert hiszen csak a legszélesebb panorámába beágyazott, helyi mikrovizsgálatok eredményeként juthatunk el a jelenleginél sokkal összetettebb, reálisabb képhez a magyarországi török uralom és az alföldi mezővárosi fejlődés bonyolult kölcsönhatásban álló rendszeréről.

1

4 8 Káldy-Nagy Gy.: Tolna... 1962. 579—600.; uő: Harács... 1970. 141.; uő: Magyarországi... 1970. 74—88.; uő: Macaristan'da... 1974. 47—52. (Sarap üretim bölgesi Tolna); Szakály F.: A Közép-Duna... 1979. 12—24.; uő: Tolna... 1969. 5—85.; Kathona Géza: Fejezetek... 1974. 9—79. 9 Fenyvesi L.: Ráckeve... Kt. 1985. 1

0 Hornyik János: Kecskemét... 1861.; Iványosi-Szabó Tibor: Az árak... 1985. 159—320.; uő: Délkelet-Dunántúl... 1985. 13—24.; Fenyvesi L.: Kecskemét gazdasága a török... 1979. 142— 220.; uő: Kecskemét gazdasági élete és népe... 1979. 58—286.; uő: Kecskemét katolikus... Kt. 1987.; uő: The Economic... 1979. 3—43. 1

1 Fenyvesi L.: Kecskemét gazdasági... 1979. 58—286. l

a Fenyvesi L.: A Kiskunság... 1987. 215—301. 1

8 Márki Sándor: Arad vármegye... II/l—2.1892—1895.; Karácsonyi János: Békés vármegye... I-n. 1896.; uő: Törökvilág... 1885. 11—46.; Szakály Ferenc: Magyar adóztatás... 1981. passim; Bácskai Vera: A gyulai... 1968. 432-456.; Káldy-Nagy Gy.: A gyulai... 1982. 21., 27—28., 367— 377. 1

4 Sem a hódoltsági mezővárosokról, sem a palánkokról és várakról nem készült összegező, monografikus feldolgozás. Az alföldi palánkokról 1.: Csorba Csaba: Adattár... 1974. 177—236. — Az adóztatásról: Szakály F.: Magyar adóztatás. Bp. 1981. 486 p. 4