Fenyvesi László: Makó mint hódoltsági nagyváros a 16. században. A Makói Múzeum Füzetei 64. (Makó, 1989)
Makó pusztulása a 15 éves háborúban
elfoglalásáról, az erdélyiek sikertelen temesvári hadjáratáról, majd rátér Omer janicsár makói vállalkozásának részletezésére. A janicsárról elmondja, hogy tavaly szökött át a töröktó'l hozzánk. Személye így már azonosítható: ő az a janicsár „horarius", akiről Erdély történetírója, Baranyai Decsi János részletesen beszámol. 163 1596 nyarának elején szökött át családjával, feleségével és más rokonaival, embereivel Váradra. Valószínűleg csorbadzsi, esetleg aga lehetett előtte a töröknél ez a magyar származású janicsár, akit erőszakkal hurcoltak el s tették mohamedánná. Még 1596 nyarán két nagysikerű portyát vezetett Szeged térségébe és a Bácskába, a Piri-tóig (a mai Apostag Pirtó-pusztájáig), melyek során fényes győzelmet aratott a felvonuló szultáni haderő egy-egy különítményén. 1597. novemberének végén mintegy ezer gyalogos élén, akik zömmel szabad hajdúkból verbuválódtak, Makóra vetődött, melyet felprédálva, elpusztítva találtak. Omer csapata beszállásolta magát az elhagyatott nagy helységbe, ahonnét a törököknek jónéhányszor tetemes károkat és veszteségeket okoztak, elportyázgatva egészen Belgrádig és a környékéig. Csanádról, Gyuláról, Temesvárról, Szegedről s más nagy és apró erősségekről írta később Bethlen Gábor: „... kiknek az hajdúság úgy betötte vala kapujokat, hogy még az máléban sem ehetnek vala eleget." 16 4 Nos, a kihalt Makón gyökeret verő szabad hajdúk és Omer talpasai ennek a sokezernyi, szerte a hódoltságban megtalálható hajdúságnak egyik aktív osztagát képezték. Székely Miklós arról informálta róluk IstváníTyt, hogy a Nándorfehérvár tájáig csatározgató makói hajdúkhoz egyre többen csatlakoztak az arrafelé igen nagy tömegben élő rácok, akik hasznos szolgálatokat tettek a hajdúknak rablótámadásaikon. Az elpusztult magyar mezőváros tehát efféle hajdú-gerillabázissá alakult át. Minden bizonnyal a Maros, a Tisza, a Temes és a Körösök környékéről verbuválódhatott a jelentős hányaduk; alighanem született makóiak is lehettek közöttük, ha még a békés Kecskemétre is jutott közülük egy puskával lövöldözgető menekült. A Szamosújvárra is eljutó információk szerint Omer janicsár makói hajdúinak és a hozzájuk csatlakozó rácoknak a szüntelen portyázgatásai miatt szorult helyzetbe kerültek köröskörül a végeken a környező török őrségek. Végül már egy török sem merészkedett ki egyedül a falakon kívül, és nem mertek állatokat sem tartani miattuk. A magukat a kihalt mezővárosba befészkelő hajdúk palánkkastéllyá erődítették Makót, mely már a Szapolyai-időkben is castellum gyanánt szerepelt. Nehogy kellemetlen meglepetés érje őket egy váratlan török támadás során, a mezőváros templomát egy mély árokkal vették körül, és nagy munkával erősséggé alakították át. így aztán a környező török véghelyeket akadálytalanul veszélyeztethették, bárhonnan elragadhattak mindent, amit csak tudtak, és elhurcolhatták makói megerősített táborhelyükre. Egy ízben ugyan egy jelentősebb török had megpróbálta őket kifüstölni Makóról, de Omer magyar és rác szabad hajdúi a mezőváros alatt megverték a támadókat. 16 5 A makói hajdúbázis megszűnéséről eleddig nem került elő konkrét híradás, de erre alighanem a következő év őszének legelején került sor. Szaturdzsi Mehmed szerdár 1598. szeptember első napjaiban érte el a Marost Csanád térségében. A várnak ekkor már Lugosi Ferenc volt a kapitánya, aki jó egy héten át hősiesen védte a komoly erődítményrendszerrel egyáltalán nem rendelkező Csanádot, majd az egyik éjjel sikeresen áttört a török ostromtáboron és Lippára menekítette az egész helyőrséget, a férfiruhába öltöztetett nőkkel együtt. Csanád megszállása után, a félszáz16 3 Baranyai Decsi J.: Magyar... 1982. 345—346. 16 4 Szilágyi Sándor: Bethlen... 1879. 440.; Szakály F.: Szeged... I. 1983. 668. 16 5 L. a 162. jegyz.! 36
