Fenyvesi László: Makó mint hódoltsági nagyváros a 16. században. A Makói Múzeum Füzetei 64. (Makó, 1989)
Makó pusztulása a 15 éves háborúban
kritikusabb hangon ír. Nos, egy nemrégiben előkerült, mindeddig közöletlen levéltári forrás, a makói Eötvös Dávid pribék haditörvényszéki vallomása teljes mértékben megerősíti a makói kapcsolat tényét. Róla — aki bizonyára a Maros vásárhelyre áttelepült Eötves Péter, Miklós és György közeli rokona volt — még hallani fogunk; mindenesetre tetemes bűnlajstromainak számát a szombatos összeesküvők üzenetének továbbítása nem terhelte. Tudniillik, a vásárhelyi futár, útban Makó felé, a magyarok kezébe került az ominózus levéllel egyetemben. Ezt aztán Gyulafehérvárról Jósika István kancellár haladéktalanul továbbította a fejedelemhez, aki Erdély történelmének alighanem egyik legkitűnőbben megszervezett hadserege élén már Havasalföldön vonult dél felé, Szinán nagyvezér visszavonuló haderejét üldözve. így aztán a marosvásárhelyi „törökösök" csakhamar lakat alá kerültek, s jó egy éven át a Makóról elszármazó ötvösök is alaposan elgondolkodhattak a történteken, miközben lábukon vassal, ama görgényi sziklavár félben hagyott kútjának reménytelen mélyítésén szorgoskodtak, amelyből már I. Ferdinánd idején sem tudtak a kényszermunkára fogott rabok vizet fakasztani... 14 5 Közben nagyot fordult a kocka a Maros-vidékén is. Jófű és környéke elpusztításáért az Erdély határvidékéről összevont magyar csapatok Borbély György karánsebesi bán vezetésével eredményesebb bosszút álltak, mintsem azt előre lehetett volna látni: már augusztus 12-én bevették Facsád palánkját, másnap szétverték a elkésve megérkező temesvári beglerbég felmentő seregét, és 18-án meghódolásra kényszerítették a török Maros-völgy Szegedhez hasonló kulcserődítményét, Lippa erős várát is. A fejedelem magát a győztes hadvezért, Borbély Györgyöt nevezte ki a felszabadított Lippa első magyar főkapitányává. A harcokban megőszült, vén katonának nem csekély gondot okozott a Maros-völgyi török hódoltságba mélyen benyomuló erdélyi ék sokrétű katonai és gazdasági feladatköreinek, vártartományának megszervezése, de emellett nem mondott e a további területszerzésről sem. Nyár végéig néhány kisebb palánkot is elfoglalt a Maros mentén, majd már részben az újabb hadműveletekk párhuzamosan, a hűségeskü letételére és adózásra szorította kiküldött portyázóival a folyó mindkét partvidékének településeit a torkolatig, Makót is beleértve. Maga Szeged sem tudott megszabadulni az egri és lippai portyázok adóztató-sarcoltató törekvéseitől. 14 6 így aztán 1595 nyarának végétől — ősz elejétől Makó viszonylatában is sajátos helyzet alakult ki: miként maguk a bírók és az esküdtek vallották a XVII. század elején, Lippa elfoglalása után Erdélytől függtek, Lippához adóztak és szolgáltak. 147 Ez természetesen nem jelentette a török uralom megszűnését, hiszen Csanád várát még Ali bég lakta két évig, aki az aváriz- és dzserehor-rendszer (hadiadók és robotszolgáltatások) keretében a súlyos megpróbáltatások által terhelt nagy mezővárost éppen úgy nem engedte kicsúszni az új török szultán, III. Mehmed „védőszárnyai" alól, mint a csanádi szandzsák egyéb településeit sem, melyeket Borbély és utódai szintén különféle szolgáltatásokra kényszerítettek. A háborúskodások sokféle meg14 5 Uo., valamint: Kovács István: Vallomások... 1981. 58—74. 14 6 L. a 140—142. jegyz., továbbá: Kropf József: Lippa... 1888. 170—171. 14 7 MOL. E 148. Fasc. 224. Nr. 10. Várad, 1617. IX. 27. Szokoli Péter — Makó; MOL. E 213. MKA. 4. doboz, Csanád megye. Makó—Magyar Kamara (1615—1617.); MOL. E 148. NRA. Fasc. 938. Nr. 26. (1615). MOL. E. 148. NRA. Fasc. 938. Nr. 26. (1615. VI. 1.); Borovszky S.: Csanád... I. 1896. 313., 300—301.; II. 1897. 356—358.; Lukinich Imre: Erdély... 1918. 241., 255—256., 336—337.; Szakály F.: Adó... 1981. 134-139.; uő: Szeged... I. 1983. 669—670. Nagy László: A rossz... 1984. 106—126. Uo. 116—117.; Lukinich I.: Erdély... 1918. 189—191.; Csorba Cs.: Gyula... 1985. 155—156. 32
