Borovszky Samu: Makó. A Makói Múzeum Füzetei 63. (Makó, 1989)

314 II. RÁKÓCZI FERENCZ OLTALOMLEVELE. hog}

7 hadaink közül sokan akármely tisztünk passusával, sőt némelyek a nélkül is, az említett helységben étel, ital s egyébféle gazdálkodást rendetlenül kívánnak, sőt egyébiránt is húznivonni, a lakosokat nyomorgatni és egyéb mindenféle alkalmatlanságokat elkövetni szabadosan merészlettek, mostan is merészlenek. Minthogy pedig hűségünk alatt lévő helyeknek s azoknak lakosinak nem megkárosíttatásokra vag}' elpusztíttatásokra és akármiképpen való megnyomoríttatásokra, sőt inkább azoknak megmaradásokra, a nagy és elviselhetetlen iga alól való felszabadulásokra istenes elszánt igyekezetünk és elkezdett s naponként boldoguló hadakozásunk és hadainknak a haza szolgálatában, föl s alá való jövésük s menésük egyenesen czélozna. Ez okáért fel említett lovas és gyalog hadi tiszteinknek s alattuk lévőknek, úgy más híveinknek is közönségesen és személy szerint serio és keményen parancsoljuk, megírt helységben magunk, úgy generális úri híveink passusa nélkül bemenni, étel s ital s egyébféle, de kiváltképpen borbéli gazdálkodást kívánni, hanem ha passusunkban arról expresse mentio lészen, meg ne merészeljék. Különben ha kik parancsolatink ellen akár seregestül, akár magánosan cselekedni merészlenek, adunk hatalmat az említett lakosoknak, hogy az olyanokat megfoghassák és megfogván érdemek szerint való büntetéseknek elvételére táborunkban hozzák vagy generális úri híveinkhez hozhassák».

1 Ekként a fölkelő hadak ellenében a fejedelem pártfogása eléggé megvédte volna őket. De az ellenséges rácz határőrség annál többször nyugtalanította a lakosságot. Gróf Károlyi Sándor a Makó alatt táborozó német csapatokat egyízben akként akarta elvonulásra bírni, hogy Makó város lakosságát a Maroson túl fekvő területre telepítette át, minden jószágot és élelmet áthordatott s ezáltal a németek élelmezését lehetetlenné tevén, ezek Makó alól csakugyan elvonultak.

2 A neoacquistica commissio 1702. aug. 8-án Makó város tizedét is a csanádi püspöknek ítélte oda. Azonban a tized bérletét a kincstár magának tartotta fenn. így történt, hogy Makó városa ettől fogva a ráeső tizedet a szegedi kamarai proviso1 Makó város levéltára. — 1 Reizner 34. 84